Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)

Üzemszerkezet és üzemigazgatás

elcsitultak és — a környékbeli parasztság átkaitól kísérve — Rostaházy Károly uradalmi szolgálatban megőszült ügy viselő nyugdíjba vonult, a hivatal egy ideig tovább működött Csákváron, élén Fittler Dezső, majd Béla, illetőleg Korn János ügyvédek álltak. A parasztokkal és az „üzérkedő bérnökökkel" a fizetési hátralékok miatt oly gyakran vívott perek száma azonban egyre-másra fogyott, ezért az új tulajdonos 1889. jan. 1-től rendeleti úton felszámolta az önálló ügyviselői hivatalt. Ezután Debreczeni Sándor megjelenéséig (1920-as évek) rendszerint valamelyik fehérvári (esetleg győri) ügyvédet bízták meg — évi bér fejében —, hogy peres ügyek esetén képviselje majd az uradalmat, s alkalmakként jogi tanácsokat adjon." A központi hivatalok sorába tartozott még az egy főből álló mérnökség. Kling Iván''* mérnök munkája azonban az elkülönítések és tagosítások, majd a földek táblákra parcellázása és a tavak s folyók rendezése után mindjobban kevesbedvén, nyugdíjba vonulása után nem sokkal megszüntették a hivatalt, s a mérnöki munkákat az erdőmester teendői közé sorolták. A főtisztséget, az ügyviselői hivatalt és a mérnökséget lényegében véve tehát a század végére felszámolták, viszont a számvevői hivatal hatásköre — tükrözve a pénztőke növekvő szerepét — tovább bővült, s helyzete az igazgatás egész rendszerében megnőtt, lényegesen több lett az építészeti hivatal munkája, s az igazgatás központi szervei eggyel, az ellenőri hivatallal még szaporodtak is. A számvevői hivatal tulajdonképpen akkor létesült, amikor 1864-ben a közös adminisztráció nagy részét külön választották, valójában korábban a két különálló, a „középponti" és a „pénztári" hivatal összevonásából alakult ki/

10 Miután az igazgatói teendők nagy része a főszámvevő hatáskörébe került, a főszámvevőn keresztül valamennyi uradalmi hivatal — kivéve az erdőgazdaságit — alárendeltségi viszonyba került a számvevői, ahogy gyakran nevezték: „középponti" vagy „közkormányzati" hivatallal, de pénzügyekben a bevételekről és kiadásokról neki volt köteles az erdészet is elszámolni. Az új hivatal élére a főszámvevő került, s e tisztségre Csaplár Mihályt, közös uradalmi iktatót nevezte ki a gróf, a számtartó Deáky Manó volt csákvári kasznár, az alszámvevő pedig Pettenkoffer Sándor uradalmi írnok lett.

í)() A hivatalban eleinte kettő, később csupán egy írnokot és küldöncöt alkalmaztak, a középponti kormányzószerv személyi állománya így összesen hat, illetőleg öt főből állt. Csaplár Mihály utóda 1895-től Deáky Lajos (a számtartó Manó fia) lett,'

1 aki 1866-ban 80 krajcáros napidíjas írnokként kezdte ugyanitt a pályafutását.'

2 Az írnok azután a csákvári kasznárság, 47. Uo. I. D. 1. a. 396/1888. Addig az ügyészi hivatal élén álló Korn János évi fizetése 1885 Ft volt, s a most felfogadott ügyviselő 1000 Ft és 125 Ft-ot érő 25 tűzifát kapott csak. Kiszállások alkalmával napidíját és útiköltségét persze megtérítették. 48. Uo. I. E. 1. I. H. J. 132. p. 1864. 49. Uo. 137. p. 1864. 50. Uo. 131. p. 1864. Az alszámvevő tulajdonképpen a pénztárosi teendőket látta el, később azután csak pénztárosnak nevezték. 51. Uo. I. D. 1. a. 409/1894. Fizetése évi 1600 Ft volt az egyéb járandóságokon kívül. 52. Uo. I. E. 3. a. 1866. sz. n.