Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
Üzemszerkezet és üzemigazgatás
üzemegységek és üzemágak között kiépülő mind szorosabb együttműködés, de ezt kívánta a hathatós ellenőrzés megszervezése is. Az egyik kortárs szerint a centralizálódást elősegítette, hogy „sok birtokos . . . (ti. 1848 után) nem tudott a központokban alkalmazott sok régi tisztviselővel mit csinálni, nem akarván őket földönfutókká tenni", ezért mesterségesen felduzzasztottak az igazgatási központokat. 40 A tőkés termelés korszakában azonban a centralizálódás egyik legdöntőbb tényezője mégis az lehetett, hogy az üzem életében mindinkább növekvő szerepe lett a pénzgazdálkodásnak. Csaplár Mihály főszámvevő egyik 1867-ben kiadott utasítása igen világosan utalt erre: „Fennforgó körülmények között — írta — általában, de különösen a pénzkiadások tekintetében legnagyobb centralizációra múlhatatlanul szükség van." 41 A hivatali piramis csúcsán az ún. főtisztség helyezkedett el. Élén a jószágigazgató állt, mellette két titkár (vagy írnok) és egy futárszolgálatos hajdú látta el a szükséges teendőket. Gyakorlatilag az uradalom feje az igazgató volt. Kezében összpontosult az irányító és végrehajtó hatalom, közvetítette s javaslataival döntő mértékben meghatározta a tulajdonos akaratát, tulajdonképpen a tulajdonos hatalmi akaratának mintegy a megszemélyesítője volt. Az a körülmény, hogy I. Móric — különösen utódjához viszonyítva — vajmi kevés időt szentelt az uradalom ügyeinek, még inkább megnövelte hivatali és személyi hatalmát. A két uradalom szétválása után 1864-ben valamennyi központi hivatali szervezet kettévált, főként Bocskay Ignác jószágigazgatóra való tekintettel azonban az igazgatóság továbbra is közös maradt, és praktikus megfontolásokból a földbirtokrendezések lezártáig az maradt az ügyviselői hivatal. 42 A kiegyezés évében vonult nyugdíjba Bocskay, 43 s nyomban ezután különvált az igazgatóság is. Rövid időre a rangban legidősebb Csaplár Mihály főszámvevő vette át a teendőket, 44 majd Zuber Antal után 1869-től La Roche Ignác töltötte be éveken át a csákvári uradalom igazgatói (felügyelői) tisztségét, aki korábban a Schöberl-féle bérnök-társaság 45 Forna-pusztai bérletének volt a vezetője. 46 Az 1880-as évek második felében történt távozása után azonban az igazgatói tisztséget egészen az 1930-as évekig többé nem töltötték be. Ezzel egyidőben az ún. főtisztségi hivatal természetszerűleg megszűnt, s helyét a főszámvevő, illetőleg a számvevői hivatal foglalta el. Az igazgató alá rendelt legfontosabb központi hivatal a számvevőség (számtartóság) és az ún. ügyviselői hivatal volt. Az utóbbi hivatalt most főként a birtokrendezések során elburjánzott peres küzdelmek, ezek a valóságos jogháborúk tették szinte nélkülözhetetlenné. Ahogy a perküzdelmek 40. Pókay Dezső: Nagybirtokaink igazgatása. Mezőgazdasági Szemle. 1887. 552. p. 41. O. L. P. 187. I. E. 3 a. 1867. sz. n. A centralizációs elvet hangoztatva egyben „mindenfajta önhatalmú eljárást" megtiltott a tiszteknek. 42. L E. 1. I. H. J. 137. p. 1864. 43. Uo. 71. p. 1867. 44. Uo. I. E. 3. a. 1867. sz. n. Az igazgató évi nyugdíja 3 ezer Ft volt, s ez az összeg a korabeli elég magas árak mellett mintegy 250 q búza értékének felelt meg. 45. Szabad György: i. m. 411. p. 46. O. L. P. 187. I. E. 3. d. 1869. sz. n.
