Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
Üzemszerkezet és üzemigazgatás
A legkisebb felmerülő személyi (alkalmazás, előléptetés, áthelyezés, fenyítés, elbocsátás), valamennyi szervezeti és fontosabb pénzügyi (beruházás, vásárlás, értékesítés) kérdésben vezető tisztjeitől — mindjárt — 1888tól hetente (!) rendszeresen megkövetelt jelentések s előterjesztések alapján kizárólag csak ő dönthetett. 32 „Ha 8 napon túl Csákvártól távol vagyok" — szólt az egyik utasítás — a főtisztséghez érkezett valamennyi hivatalos jelentésről, levelekről „és az uradalomban netalán előforduló fontosabb mozzanatokról minden szombaton kimerítő (kiemelve E. M. M.) jelentést" köteles a főszámvevő utána küldeni. 33 A főtisztség vezetőjén, az erdőmesteren s az ellenőrön kívül jelentésadásra kötelezte valamennyi járástisztet és a házilag kezelt üzemegységek vezetőit. A bérletek ügyeit s a házilagos termelést egyaránt figyelemmel kísérte. A csákvári ispánnak minden szombaton kellett kimerítő jelentést adni a „héten lefolyt mezei munkákról, a marhaállomány egészségügyi viszonyairól, a vetések állásáról, az időjárásról, a marhaállományban előfordult szaporulatról, vagy valamelyik darab elpusztulásáról, a gazdaságban előfordult fontos, s mellékes dolgokról". A csákvári kasznárnak főként arról kellett beszámolnia, hogy milyen „a kastély istállóban elhelyezett lovak egészségi" állapota, „s röviden mely munkákban használhattak"; „tartozott továbbá a járáshoz tartozó haszonbérbe adott puszták, majorok, épületek stb. körül netalán előfordultakat bejelenteni; nemkülönben a teljesített építészeti munkákat, a téglaházban észlelhető eladásokat stb.". Az általános jelentésadást elrendelő utasítás ezzel zárult: „elvárom, hogy a jelentések alapján mindenről tájékozódni tudjak, ami az uradalomban történik". Ha egy-egy hirtelen felmerülő ügyben a döntés nem tűrne halasztást, az illetékes tisztnek nem kell a szombatot sem bevárnia. A kötelező jelentésadások végső célja — hangoztatta legvégül — az lenne, „hogy valamely ügy vagy dolog tudtom nélkül elintézést a jövőre ne nyerhessen". 3 '' Ellentmondást nem tűrő, arisztokrata mivoltára mindig igen érzékeny, s a tüdőbajosra jellemző ingerlékeny egyénisége megtiltott mindenfajta önhatalmú eljárást, 3 ' tudta és hozzájárulása nélkül lényeges kérdésekben nem dönthettek még a vezető tisztek sem. A tettenért mulasztást szigorúan megbüntette, az ismételt botlásokat pedig egyenesen megtorolta. A dorgálás és 32. Uo. P. 187. I. E. 1. I. H. J. 330. p. 1889. 33. Uo. I. E. 3. f. 1904. Elutazás esetén a főszámvevő tartozott a jelentés adására kötelezett tiszteket a gróf ideiglenes lakcíméről értesíteni. 34. Uo. I. D. 1. a. 56/1888. 35. Hankó kasznár 1910-ben a sági kataszteri felvételek kiigazítása alkalmával a változtatást „méltányosnak" találta és ezért az uradalom nevében nem is fellebbezett. Jelentésére azonban ezt írta a gróf: „rosszallóm azt, hogy Hankó csak utólagosan jelenti a sághi kataszteri becslés következtében beállott adóemelést s ennek közszemlére való kifüggesztését. Ilyen nagyobb eltérésnél, adóemelésnél a kasznár magánnézete nem lehet döntő arra, hogy az uradalom fellebbez-e vagy sem! Ismételten figyelmeztetem — fejezte be fenyegető utasítását —, hogy önfejű eljárása még az ő kárára fog megtoroltatok" Uo. 352/1910.
