Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)

Üzemszerkezet és üzemigazgatás

fenyítés mellett azonban forgatta a jutalmazás (prémium, előléptetés) fegyverét is. Az uradalmi érdekekkel összehangzó hasznos javaslatokat nem vetette vissza, esetenként utat nyitott néhány önálló kezdeményezés előtt, sőt egyszer-másszor kimondottan maga volt a kezdeményező (pl. az ászári szőlőgazdaság és a földmuvesiskola létesítésénél). Tulajdonképpen a vezetése alatt teremtődtek, illetőleg szilárdultak meg az uradalomban a tőkés gazdálkodásnak valóban nagyüzemi keretei. Igen aktív tevékenységét tehát az akkori (gazdasági és társadami) fejlődés szempontjából mérlegelve pozitívnak is lehet tekintenünk. 1925. január 25-én „minden halálküzdelem nélkül csendesen — szólt az orvosi jelentés — szívhűdés tünetei között" tüdőbajban halt meg. Fia, Móric, a roppant vagyon és hitbizomány új örököse 1881-ben született Majkon.

36 Az oxfordi egyetemen tanult, de 1903-ban már visszatért Majkra, s a 22 éves ifjúnak nyomban részt kellett vállalnia az uradalom vezetésében. Az apa a bérletekkel kapcsolatos vezetői teendők ellátását bízta fiára. Egyben elrendelte, hogy távolléte esetén „Móric gróf rendeletei megbízásom alapján az uradalom területén parancsaimmal egyértelműeknek tekintendők".

37 így kezdte el pályafutását a csákvári uradalom utolsó gazdája, aki egyben az Esterházy család — a vagyont alapító nádor őst nem számítva — kimagasló, sajátos sorsú, ellentmondásos (akárcsak a kor, amelyben élt) és kivételes nagy egyénisége volt.

38 A tulajdonos főségé alatt — hol lazább, hol feszesebb szálakon kapcsolódva hozzá — helyezkedett el az igazgatás egész hivatali hálózata. A tőkés agrárnagyüzem a feudális korból kapta készen igazgatási szervezetét, s az átörökölt keretek oly szívósan tartották magukat, hogy egyik-másik csak a nagybirtok szétzúzásával süllyedt el a történelmi időkbe. Valójában valamennyi igazgatási szervezet: a főtisztség, a számvevői, erdészeti, mérnöki és ügyviselői hivatal, a kasznárságok és az ispánság még nevükben is megőrizték feudális kori eredetüket. Az 1848-as forradalmi változás elsősorban a személyi állomány nagyarányú csökkentését vonta maga után.

39 Az idők haladtával azonban a régi keretek új tartalommal töltődtek meg. Az igazgatás szervezeti struktúrája, mint minden nagyüzemben, centralisztikus volt. A földmagántulajdon elvéből logikusan következő egyszemélyi (tulajdonosi) vezetésen kívül a központosítás mellett szólt az egyes 36. Születése éjszakáján Gönyü lakossága „fáklyás menettel" vonult az iskola elé, ahol a helybeli dalárda a következő „örömdalt" énekelte: „Telve keblünk láng örömmel / Születése ünnepségével / Üdvsugár ragyog szemünkben / Dalra gyúl a láng szívünkben/ Zeng körünk örömdala / Advent az úr angyala!" „Isten éltesse szeretett hazánk legifjabb honpolgárát" — fejezte be az ifjú apa az örömhírt tudtul adó köriratát. Uo. 166/1881. 37. Uo. 328/1903. Ugyanakkor utasította főtisztségét, hogy fiának a feladatok ellátásához havonta 1000 Ft-ot utaljanak ki. Uo. 341/1903. 38. Mivel az uradalom vezetését ténylegesen csak a két háború között vette át, ezért a fordulatokban oly gazdag pályafutásának, vezetési elveinek s gyakorlatának ismertetésétől e helyen el kell tekintenünk. 39. Szabad György: i. m. 463—471. p. A tatai és gesztesi uradalom személyi állománya 1850 és 1851 között 743-ról 385 főre apadt.