Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)

Üzemszerkezet és üzemigazgatás

Üzemszerkezet és üzemigazgatás A tőkés mezőgazdasági nagyüzem A tőkés mezőgazdasági nagyüzem egymás mellett álló különböző típusú és jellegű üzemek és üzemegységek sajátos konglomerátuma. Lényegét tekintve azonban mégis merőben új gazdasági produktuma a történelemnek, sajátos jellege mindenekelőtt a gazdaságtörténeti folyamat távlatába ágyazva tűnik élesen a szemünkbe. Az új üzemforma Európa-szerte vitathatatlanul a polgári rend győzelme után alakult ki. Közép- és Kelet-Európában a régi feudális majorsági üzem termelése (a feudális ,,agrárnagyüzem") döntő mértékben jobbágyi munkaerőre (robotra), jobbágyi-kisüzemi termelési eszközökre, termelési eljárásokra és módszerekre, feudáliskisüzemi munkaszervezetre támaszkodott. Ezzel szemben a tőkés mezőgazdasági nagyüzemben már a bérmunkára, a mezőgazdasági bérmunka valamilyen formájára, a nagybirtokos tulajdonában álló iga- és gépi erőre, munka- és termelési eszközökre lehetett és kellett a termelést felépíteni. Ennek megfelelően ki kellett munkálni azokat az új típusú nagyüzemi termelési eljárásokat, módszereket s a velük egybevágó munkaszervezeteket, amelyek együttvéve valóban újfajta üzemorganizáció kialakulását vonták maguk után. A két üzemtípus között azonban inkább csak elméleti síkon húzhatók ilyen éles határvonalak, de a múltba nézőnek már a tények szigorúbb, a valóságot jobban oldó fényénél kell vizsgálat alá vetnie az egyes történelmi folyamatok gyakran egymást keresztező bonyolultabb vonulását. Ha a tőkés korszak kezdetén közelebbről vesszük szemügyre az üzemformákat, akkor egy olyan átmeneti korszak képe tűnik elénk, amelyben az elméleti úton tisztán elhatárolódni látszó üzemforma megannyi vonása — gyakran egy-egy uradalom esetében is — összemosódik, s az egymással sűrűn keveredő vonások csak nagyon-nagyon lassan különültek el. Egyik-másik esetben hosszú éveknek vagy éppen évtizedeknek kellett eltelnie, amíg a tőkés mezőgazdasági nagyüzem véglegesen megszabadult a majorsági időkből magával hozott valamennyi régi vonásától, fékező feudális súlyától. Az agrárszakember, visszatekintve a múltra, egyenesen úgy látja, hogy „az üzemek szervezése" még a múlt század végén „sem követte" az általános technikai fejlődést. A nagyarányú gépesítés alapjában véve „sem a művelési ágak megoszlását, sem az üzemnagyságot, az üzemegység nagyságát,