Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
Üzemszerkezet és üzemigazgatás
a munkahelyet stb." nem befolyásolta. Az agrárnagyüzemek — írják a szerzők — néhány kivételtől eltekintve „megtartották régi szerkezetüket, felépítésük, üzemvitelük, termelési profiljuk még mindig a kézi és fogatos munkára épített régi organizációt tükrözi". 1 Ha a szakemberek álláspontja talán túlzásokba is hajlik, megállapításaik azonban lényeges szempontokra hívják fel a korszak történetét kutatók figyelmét, s számos vonatkozásban az eddigieknél fokozottabb óvatosságra intenek. De nemcsak a termelési organizáció, hanem — amint majd később látni fogjuk — a termeléssel kapcsolatos szemlélet sem tudott sokáig elszakadni a majorsági termelés évszázados hagyományaitól, mint ahogy az igazgatás rendszerét is jó ideig megülte a feudális örökség. Végül a feudális idők csökevényeként élt tovább igen sokáig — gyakran a tőkés rend bukásáig — a ledolgozásos részesművelés, de akadt az állandó és időszakos munkaerő bérezési formái közt is jó néhány, a feudális múltra utaló vonás. Elvileg a tőkés mezőgazdasági nagyüzemnek nemcsak a feudális majorsági, hanem a korabeli mezőgazdasági kisüzemtől is alapvetően különböznie kellett volna. Igen sokáig azonban az eltérés abban foglalható össze, hogy a munka a nagyüzemben „már megoszlott, mégpedig egyrészt horizontálisan, mivel egyidőben többféle munkát is végeznek az üzemben, másrészt vertikálisan is, hiszen a dolgozók egy része végzi a kézi munkát, a másik része a felügyeletet, tervezést és irányítást". Űgy is mondhatnánk tehát, hogy — a kisüzemmel szemben — horizontális és vertikális munkamegosztás jellemzi a nagyüzemet. A nagyüzem fogalma azonban — állapítják meg a szakírók — „egy bizonyos gépesítési fokot és technikai szintet tételez fel; különben csak kisüzemi technológián alapul és tulajdonképpen nem más, mint sok egymás mellé helyezett kisüzem". Az agrárszakemberek utólag egyenesen úgy látják már, hogy „ a múltban a nagyüzem termelési technológiája alapjában véve nem tért el a kisüzemétől, attól végeredményben túlzottan nem különböztette meg semmiféle termelőeszköz". 2 Ha az utóbbi, úgy hisszük, leegyszerűsített, megállapításaiknak érvénye nem is terjeszthető ki ilyen egyértelműen a nagyüzemi termelésre, annak első szakaszára nézve azonban számos vonatkozásban és tágabban értelmezve mindenképpen figyelemre méltó. Ha a nagyüzem termelési eljárásait s a termelésben alkalmazott vonó- és munkaerőt és a legfontosabb termelési eszközöket nézzük, a tőkés agrárnagyüzem igen sokáig csakugyan aligha tekinthető másnak, mint egymás mellé rakott több, vagy még inkább: megsokszorozott kisüzemnek. Ennek ellenére azonban hangsúlyoznunk kell, hogy már e kezdeti korszakban is igen lényeges különbségek választották el egymástól a kétfajta üzemtípust, nevezetesen: a munkafolyamatok megszervezése, a munkamegosztás struktúrája és az eszközök jobb minősége vont határt a tőkés útra lépett kis- és nagyüzem közé. Éppen ezek alapján lehet és kell hangsúlyozottan kiemelnünk, hogy a tőkés nagyüzemi agrártermelés, bár kezdetlegesebb keretek közt talán, de valójában ugyanúgy 1. Hajas József—Pogácsás György: A mezőgazdaságról gazdasági szakembereknek. Bp. 1960. 88. p. 2. Uo. 95. p.
