Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
A földbérleti rendszer — bérlettípusok - Regálébérletek
Egy-egy malom bére, benne a jogbérlettel is, korszakunkban 100 és 600 Ft között hullámzott. Érthető, hogy a száki után fizették a legmagasabb bért, hiszen leégésig ez volt az uradalom legnagyobb és legkorszerűbb malma. Amint ez az előbbi táblázatból kitűnik, a malmok és jogok bére az 1880-as évekig — szemben a többi bérletekkel — csak itt-ott emelkedett, attól kezdve viszont a korábban stagnálókéval együtt valamelyest minden egyes malom bére inkább csökkent. Az elavultabb berendezésű s energiabázisában korszerűtlen vízimalmok napja leáldozóban volt, mivel — amint erre a bokodi malombérlő is utalt — nem tudtak versenyre kelni az egyre jobban szaporodó motoros és gőzerőre átállított malmokkal. A bércsökkenés okai is nyilvánvalóan erre vezethetők vissza. Annál feltűnőbb, hogy — ahol ez nyomon követhető — a bérletekhez kapcsolódó földek bére sem igen emelkedett, az egész korszakon át azonos színvonalon maradt. Talán a földek gyengébb minőségén kívül közrejátszott az is, hogy a malombérlet hasznának általános csökkenését így próbálták meg, amennyire lehetett kiegyenlíteni. A bérlemények bére ugyan nem emelkedett, a bérlők mégis sokszor panaszt tettek a magas bérleti díjakra, fizetési haladékot vagy éppen bérleszállítást kérve. A malombérlők örökösen visszatérő panasza a szárazság volt. A bokodi és Nána-pusztai vízimalmok bérlője a rendkívül aszályos 1863. évben egyenesen az egész évi haszonbér elengedését kérte, mivel a nagy szárazság miatt márciustól őszig egyetlen egy szemet sem tudott őrölni. Kérelmének nagyobb nyomatékot adva rendre felsorolta a megelőző évek valamennyi csapását. 1855-ben — kezdte — „a zúgót a víz elrontván, a tó kiszáradt, s nyár folytán őrölni nem lehetett... s a malomba összehordott gabonát őrletlenül kiadni kényszeríttettem; 1856-ban tavasztól karácsonyig nem volt víz, 1858. évben szinte nagy szárazság volt"; 1859-ben a zúgót és a malomtöltést csinálták; 1861-ben augusztus derekáig 1862 tavaszától 1863 januárjáig pihent a malom, nyáron pedig jött a nagy aszály. 1 ' 80 Hasonló panasszal állt elő a majki bérlő is. Az elmúlt években — írta .Berghold Ferenc 1886-ban — többek között, oly csekély volt a víz, hogy ,,két elődöm emiatt tönkrejutott, s én is több ízben kénytelen voltam saját házi szükségleteimre is máshol őröltetni". 181 Néhány évvel később viszont ugyanez a bérlő — bérletmegújítás alkalmával — azzal indokolta bérleszállítási kérelmét, hogy „szeptemberben, midőn a kereset volna, a vizet oly magasan tartja fel az uradalom (ti. a majki gazdaság), hogy őrlésről szó sem lehet". Az uradalom azonban nem tágított: „vagy meghosszabbíttatik a szerződés jelen fogalmazásában, vagy a bérlő elmehet" — írta kérvényére a tulajdonos. 182 A száki gőzmalmot bérlő Frank Ferenc viszont arra hivatkozva kért bérelengedést, hogy a bérlet átvételekor a gőzgép (amely egyébként sem 16, mint neki mondották, hanem csak 12 lóerős) „oly elhanyagolt állapotban volt", hogy megjavítása kereken két hónapot vett igénybe, s 180. Uo. 24,1865. 181. Uo. 72/1886. 182. Uo. 307/1893.