Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
A földbérleti rendszer — bérlettípusok - Regálébérletek
addig a malom természetszerűleg állt. 183 Az 1880-as évektől vissza-visszatérő általános panasz még „a pár év óta mód nélkül nyomott gabonaárak" is. 184 Esetenként azután úgy összegyűlt a bérlő tartozása, hogy behajtani már csak bírósági úton lehetett. Szarka József magyaralmási bérlő bérhátraléka 1870-ben 1549 Ft volt. Több mint 100 forintot a sommás eljárás után kifizetett ugyan, s miután a többit vonakodott, a szolgabíró foglalással és árvereztetéssel fenyegette meg. 185 Máskor — amint az egyik kútfő mutatja — szinte komikusnak tűnő körülmények között tették ki a rosszul fizető molnárt bérleményéből: Ászáron a bérlőnét valósággal úgy tessékelték ki a mamalomépületből. „Bezzeg volt csata Cseke Mihály feleségével, node én igen higgadtan viseltem magamat, meg is elégszek magam viseletével •— dicsérgette magát az önhitt kasznár —, a legnagyobb csata közt Cseke Mihálynét karonfogva mint egy Dámát, a malomból kivezettem, az ajtót bezártam", s a kulcsot az elöljárók jelenlétében átadta az új bérlőnek. Csekéné ezzel ugyan „még jobban lett felpuskaporozva, csak úgy szórta a villámokat, míg nyelve meg nem bitsaklott". Azonban, tette hozzá a fordulattal elégedett ászári kasznár, már „nem az én ősz bozontos nagy fejemet, hanem Wohlrab (az új bérlő) apró fejét káromolta". 180 A malomregálét ugyancsak lassan rendezte a törvényhozás. Az 1872-es ipartörvény bizonyos malomfajták kérdését rendezve, kimondotta, hogy a „gőz-, száraz- és szélmalmok", mint a „közönséget háborgató iparágak" felállításához a jövőben kizárólag csak az iparhatóság engedélyét kell megszerezni, tulajdonképpen tehát megszüntette a volt földesurak magánkiváltságait. Viszont a vízimalmok felállítására nézve — szólt a törvényszakasz — továbbra is a korábbi „rendelkezések szolgálnak zsinórmértékül". A vízimalmokra vonatkozó feudális eredetű jogokat csak <a későbbi évek során szüntették meg végérvényesen. 18 ' A malomregálék eltörlése után azonban — hasonlóan a boltnyitási és mészárszéktartási jogokhoz —• a kizáró jogok egykori élvezője nem kapott kárpótlást. A jogok eltörlése persze csak a jogviszonyokban, azoknak kötöttségében idézett elő változást, de nem érintette a malmokat s a malmok tulajdonjogát, az építmények berendezéseikkel együtt változatlanul a bérbeadók birtokában maradtak. A csákvári uradalom birtokában levő malmok száma korszakunkban mégis öttel fogyott. Az apadás okai közt nem a regálék eltörlése játszott 183. Uo. 161/1875. 184. Uo. 78/1886. 185. Uo. 198/1870. 186. Uo. 459/1873. Sajátos epizódja a malombérletek történetének az az eset, amikor a majki malmokra egy új jelentkező a régi bérlőnél 50 Ft-tal többet ígért a jószágkormányzónak. És — írta az új jelentkező — „nagyságodnak szíves fáradságára egy száz forintot adnék és még én azon malomban bérlő leszek, évenként egy kövér disznóval szolgálok" — próbálta megvesztegetni a jószágigazgatót. La Roche jószágigazgató levelére azonban ezt írta: a malmot már kiadták, azon segíteni nem lehet, ,,de ha lehetne is, biztosítom, hogy az ön kedvéért nem másítanék a dolgon, mert nem vágyakozom oly embert bérlőnek behozni az uradalomba, ki az uradalmi tisztikar jellemét és tekintélyét lealacsonyító vesztegető ígéretekkel akarna bérlethez jutni". Uo. 72/1886. 187. Magyar Törvénytár, 1872:VIII. tc. 8. §. 22 A csákvári uradalom 1870—1914 337
