Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
A földbérleti rendszer — bérlettípusok - Regálébérletek
megőrzésére vonatkozóan. A malom „műszereit és eszközeit — szólt a bokodi malomra vonatkozó szerződés — köteles a bérlő épségben fenntartani, a mozgó és forgó szerszámokon előforduló igazításokat, ideértve a malomkövek és vasak beszerzését is, tulajdon költségén megtéríteni, kivéve egyedül a göröndölyt", amihez az uraság ád ingyen fát saját erdeiből. „A vizes és fogaskerék keresztfáit és egyéb részeit" azonban, valamint a csapokat is, továbbá „az álló szerszámokat, az ún. garatot rámástól, a kőtakarót, lisztszekrényeket minden szitáló szerekkel, a ládákat, a gabonatisztító gépet és egyéb kisebb részeit szinte a bérlő köteles jó karban fenntartani; a nagyobb alkatrészekre ú. m. az állványokra, oszlopokra, gerendákra, süvegekre, zsilipekre, padlózatokra nézve" viszont a hiányokat, ha a bérlő idejében bejelenti, az uraság javíttatja ki. „Ha azonban a haszonbérlő a zsilipeket, vagy vízkereket és a malomfejét befödni akarja", kizárólag csak a saját költségen teheti. Külön rendelkezés szólt az energiaforrások kezelésével kapcsolatos teendőkről is. „A malomfő előtti vízgyűjtőhely partjai, úgy az elfolyó vízcsatornának jókarbani tartása és medrének tisztítása, hínár és iszaptól leendő megszabadítása és a zugokon a rekeszek kiigazítása és megújítása szinte a haszonbérlőt illetik". De a szerződés előírta még azt is, hogy „a vizeken, folyókon egész éven át mutatkozó változásokról" naplót kell a bérlőnek vezetnie, s abba „minden nap a nyomó víz magasságát a malomfőn megmérve bejegyezni köteles, hogyha akármikor a bérbe adó uradalom a víznek mértékét tudni kívánná, azt híven bemutatni képes legyen". És kötelessége végül az őrlést „lelkiismeretesen kezelni, a hatóság által megszabott vámnál többet ne vegyen, s a vonatkozó rendelkezéseket pontosan tartsa be". Munkáját minden tekintetben oly kifogástalanul végezze, hogy „az őrlet a közönségnek megelégedésére szolgáljon". 177 Minden lényeges, az építményt s a berendezést illető átalakításra természetszerűleg csak a bérbeadó előzetes engedélye után kerülhetett sor. László János oroszlányi bérlő pl. „az igények követelte tisztább őrölhetés céljából" amikor egy kisebb őrlőszoba felépítését kérte, csak a költségvetés beadása után fogtak hozzá — uradalmi költségre — az őrlőszoba megépítéséhez. 178 Az uraság azonban nem mindig volt ilyen könnyen kapható az anyagi áldozatokra. Berghold János a bokodi vízimalom bérlője 1910-ben azt kérte, hogy az ottani vízimalmot motorerőre kellene átrendezni. Az elmúlt három évben ugyanis •— írta •— a víz állása olyan alacsony volt, hogy „összesen csak 9 hónapon keresztül" tudott őrölni, ugyanakkor „a császári malomban gőz, a pusztavámiban s a környék többi malmaiban motorerővel dolgoznak, a bokodi malom ezekkel szemben magát fenn nem tarthatja, s ha az a néhány hold föld hozzákapcsolva nem volna, még a megélhetést sem biztosítaná". Rászorultságában vállalta volna még azt is, hogy a befektetendő pénztőke felét — írta — „ha nehezemre esik is, szívesen megfizetem". Az uradalom azonban csak úgy lett volna hajlandó kéréséhez hozzájárulni, ha a bérlő magára vállalja az átalakítás összes költségét. 179 177. Uo. 72/1886. 178. Uo. 663/1871. 179. Uo. 99 1910.
