Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
A földbérleti rendszer — bérlettípusok - Regálébérletek
Vizsgálódásainkat végül egy táblázatos kimutatással szeretnénk lezárni. Az 1897. évi Gazdacímtár — bár úgy tűnik, nem egészen pontos — adatai alapján azt mutatjuk be, hogy a felvétel időpontjában — 1895-ben — hány számosállat esett egy-egy területi egységre, illetőleg a fontosabb talaj művelési eszközökből egyre-egyre mennyi földterület jutott. Összehasonlításul természetszerűleg feltüntettük a házi kezelésben tartott csákvári gazdaság hasonló természetű adatait is. Ez a táblázat, ha a fejlődés vonalát nem is vázolhatja fel, arra a különbségre azonban mindenképpen rávilágít, amely az egyes bérgazdaságok, illetőleg a házi kezelésben tartott gazdaságok között éppen az agrárfordulat kezdetén megmutatkozott (78. táblázat). 143 A táblázat adatait — úgy hisszük — nem szükséges külön-külön elemezni. Egyfelől vitathatatlanul tükröződik, hogy milyen jelentős különbségek voltak az egyes bérgazdaságok, másfelől a bérgazdaságok és házi kezelésben tartott Csákvári gazdaság között — a dolgok természetéből fakadóan persze az utóbbi típusú gazdaság javára. Regálébérletek A bérletek közbülső típusába a regálé jogokkal összekapcsolt földbérletek sorolhatók. A földesúri regálék eredete messze nyúlik vissza a feudális múltba, ezeknek jogtörténeti boncolása kívül esik monográfiánk keretein. Sajátos azonban, hogy e kizárólagos földesúri jogok egyrészt a legidősebb agrárfoglalkozások: a vadászat és a halászat, másfelől a feudális időkön már túlmutató ipari és kereskedelmi jellegű foglalkozások (kocsma, bolt, mészárszék, italmérés és szeszfőzés, piac-, vásár-, rév- és malomtartás, szén- és mészégetés, olaj ütés, agyag-, kavics- és szénbányászat) területére terjedtek ki. E jogait a földesúr 1848 előtt csak igen ritkán gyakorolta, azokat többnyire bérbe adta a falvaknak vagy egyeseknek. A jogok gyakorlásához szükséges építményeket maga építtette, vagy azokat valamilyen úton-módon megszerezte, más esetben pedig csupán a telket adta az építményhez, vagy egyszerűen a puszta jogot adta bérbe. A bérbe adott jogokhoz és építményekhez már 1848 előtt bizonyos földterület bérlete is kapcsolódott. Az idők során a nemesi földtulajdon fogalmával annyira összeforrt a kisebb királyi haszonvételek joga, hogy rendezésüket elmulasztották a jobbágyságot felszabadító 1848. évi törvények. Az 1853. évi úrbéri kárpótlási pátens azután a regáléjogok közül eltörölte a pálinkakazánok után fizetett díjakat, az úrbéri telken nyitott boltokból a bérszedés, a földesúr kizáró mészárszéktartási, a tégla-, mészégetés, kővágás, az agyag- és fövényásás jogát, ugyanakkor azonban továbbra is érvényben hagyta a földesurak korcsma- és malomtartási, boltnyitási és a halászati jogát, mondhatni: a legjelentősebbeket a regálék között. Másfelől meg sem említette a vadászat, a vám143. A magyar korona országainak... i. m. Gazdacímtár. II. köt. A megfelelő községek neve alatt.
