Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
A földbérleti rendszer — bérlettípusok - Regálébérletek
és révszedés, a piac- és vásártartás jogát, így ezek hallgatólagosan továbbra is érvényben maradtak. 1 ''' 1 A mind nagyobb ütemben előretörő tőkés fejlődés azonban már 1867 előtt, de még inkább a kiegyezést követő években egyre többet lazított a feudális eredetű kötöttségeken. „Az italmérési szabadalom által — írta a Budapesti Hírlap egyik cikkírója — máris minden szatócsboltban és szivarárudában felütötte tanyáját" az italmérés, ezáltal e jog „teljesen paralisáltatni fog, s maholnap elveszti minden jelentőségét". 1 '" Később azután az ipar és kereskedelem egy-egy ágazatát szabályozva oldozgatták le a polgári haladást kétségkívül bénító feudális kötelékek egyik-másik szálát. Legkésőbb törölték el a legnagyobb jövedelmet hajtó kocsmatartás és italmérés jogát. Italmérési, mészárszéktartási és boltnyitási jogok bérlete A kocsmatartás és italmérés jogát 1848 után is a volt földesúr gyakorolta — illetőleg vette bérbe — az uradalom területén fekvő településekben. Csákváron a bormérés joga már 1848 előtt is megosztott volt a földesúr és a mezőváros között. Nem sokkal a forradalom előtt azonban (1843-ban) bérbe vették a községtől évi 280 Ft-ért, s a bérbe vett féljogot azután a földesúr a sajátjával együtt szintén továbbadta albérletbe. A mezőváros és az uradalom között létrejött szerződés érvényben maradt 1848 után is. Jellemző azonban, hogy az uradalom a féljogrész után már 346, 1857-től kezdődően pedig 450 Ft-ot követelt az albérlőitől, vagyis éppen kétszer annyit, mint amennyit ő fizetett a mezővárosnak. 1 ' 1 '' Egy-egy településben az urasági kocsma mellett rendszerint állt egy-egy mészárszék vagy szatócsüzlet is, éppen ezért a bérbeadásnál nem mindig választották külön a kocsmától a boltot és a mészárszéket, amit már csak amiatt is nehéz lett volna megtenni, mivel ezek a falusi üzletek igen gyakran közös épületben voltak. Éppen ezért számtalan esetben az történt, hogy a jogokat s a velük együtt járó épületeket összevontan adták bérbe a vállalkozóknak, egy összegben szabva meg az együttesen bérbeadott jogok és épületiek) után kirótt bérleti díjakat. Ha emiatt nem is tudjuk ma már azokat minden egyes esetben egymástól elválasztani, mégsem lehet kétséges, hogy a kocsmai bérletek után szedett jövedelem 1890-ig egymagában véve is meghaladta a többi regálé után húzott bérleti díjak összegét. Az uradalom igen éberen vigyázott regálé jogaira, s ha egy-egy zugárus megpróbálta azokat kijátszani, azon nyomban protestált, s bírósági útra terelte az ügyet. 1861-ben pl. Perl Hermann csákvári izraelita kávéháznyitási engedélyért fordult a megyéhez, de a megye a szolgabírón keresztül kérelmét az urasághoz utasította, nehogy „az uradalom regálé jövedelme ezáltal" csorbát szenvedjen. A tárgyaló feleknek azonban nem sikerült egyezségre 144. Országos Kormánylap, 1853. Kárpótlási pátens. 145. Budapesti Hírlap. 1856. 146. O. L. P. 187. I. D. 1. a. 445/1861.
