Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
A földbérleti rendszer — bérlettípusok - Nagybérletek
gi bérlőnek 1909-ben — az új szerződés megkötésekor — még azt is megengedték, hogy egészében szántóvá alakíthatja át a bérlet területén levő rétes legelőföldeket. 13- ' Nem nagyon járhatunk messze a valóságtól, ha az első világháborúig feltört gyepföldek területét mintegy 8—9 ezer kh-ra becsüljük. Más szóval ez azt jelenti, hogy a mintegy 32—33 ezer holdas bérbe adott területen 4—5 évtized leforgása alatt csak a gyepfeltörésekkel — mivel a korszak végén a legelő és rét együttesen mindig mintegy 8—9 ezer holdra ment — majdnem megkétszereződött a legintenzívebb művelési ág földterülete. De ha az ugarelhagyás révén szintén állandóan művelés alá fogott parlagföldeket is hozzávesszük ehhez, akkor a szántóföld területe mintegy 12—14 ezer holddal, azaz több mint 100%-kal emelkedett! Ezek a körülmények azután még fokozottabban a belterjes földművelés és az intenzív állattenyésztés irányába terelték a nagybérlők gazdálkodását. A gazdálkodás a nagybérleteken is sokáig a nyomásrendszert követte. Erre utal — többek között — az is, hogy a bérlőnek a bérlet lejártakor ugaron kellett hagyni a szántóknak egyharmadát. Másként ugyanis az ősszel bérletbe lépő új bérlő nem tudta volna ősziekkel bevetni a nyomásos gazdálkodás hármas fordulójában soron következő földeket. Sajátos módon még a század végén is érvényben volt ez az előírás, ekkor azonban — s ez már a fejlettebb váltógazdálkodásra vall — az ugarba beleszámították a takarmánynyal bevetett földeket. A ságpusztai bérletre kötött szerződés azt is felsorolta, hogy „zöld ugarnak csak trágyás zabosbükköny, trágyás takarmánytengeri és évelő takarmányos fog beszámíttatni", vagyis kimondottan csak az értékes takarmányfélékkel bevetett és jó erőben levő földek jöhettek számításba. A talajművelésre és trágyázásra vonatkozóan eleinte csupán anynyit követeitek, hogy a bérlő „rendesen tartozik megművelni és megtrágyázni a földeket". A gazdaságban termelt trágyát kizárólag csak a bérföldekre fordíthatja, amennyiben eladná vagy másutt használná fel, a gazdaságtól elvont minden egyes szekér trágya után 5 Ft-tal bírságolják. 13 ' Világhy Mihály és társa lelépő bérlőket, akik az almási bérletből „bizonyos trágyamennyiséget eltávolítottak", távozáskor 20 Ft-os pénzbírsággal sújtották. 134 Amikor azonban a század végén új istállók épültek, s az állattartás mindinkább belterjesedett, már nemcsak a trágya, hanem a trágyanyerés szempontjából oly fontos széna és szalma eladását is tiltották a szerződések. Igen jellemző, hogy Auspitz Móric szentjánosi bérlő, amikor 1890-ben 500 q szalmát eladott, 10 q-nként 5,25 Ft-os büntetést fizettettek vele. 135 Szalmát és szénát csak „oly feltétellel" adhattak el a bérlők, ha az eladott mennyiség árát műtrágyavásárlásra fordították. Az új század elején számos kérvény futott be a főtisztséghez, amelyben a bérlők — feltüntetve mindig a megvásárolni szándékolt műtrágya mennyiségét — a fölös széna és szalma el132. Uo. P. 187. I. D. 1. a. 52/1894. 133. Uo. 559/1859; 156 1881. 134. Uo. I. E. 1. I. H. J. 53. P. 1864. 135. Uo. I. D. 1. a. 253/1890.
