Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
A földbérleti rendszer — bérlettípusok - Nagybérletek
adásához kérték az engedélyt. 136 Innen tudjuk, hogy némelyik bérgazdaság valamelyik évben hány q műtrágyát (többnyire szuperfoszfátot) használt fel rendszerint az őszi gabonák alá. A tápszentmiklósi 1907-ben 525, a szendi 1200, a következő évben ugyancsak a tápszentmiklósi már 600, a vérteskethelyi 1913-ban 100 q szupeszfoszfátot vásárolt többnyire 3—4-szeres menynyiségű eladott széna vagy szalma ellenében. 13 ' A szomszédos tatai uradalom ekkor már nemcsak a trágya vagy a széna és szalma eladását tiltotta meg a bérlőknek. A szerződések ott azt is előírták, hogy évente hány hold földet köteles a bérlő megtrágyázni, hány számosállatot kell tartania, sőt köteles volt évről évre még a vetés tervét is felterjeszteni a bérbe adó uradalomnak. 138 A csákvári uradalom azonban beérte azzal, hogy egynémelyik nagybérlőt — de távolról sem valamennyit — arra kötelezte: a szántóföldnek csak 2 /.3 részét használhatja kalászos gabona termesztésére (ideértve természetszerűleg a kölest, bükkönyt és még a mohart is). 139 Ez a megszorítás viszont arra mutat, hogy noha a növénytermesztésben a korábbihoz mérten jelentős változások történhettek, egynémelyik bérgazdaság azonban még mindig mértéktelen módon folytatta a földet kizsaroló egyoldalú gabonatermesztést. Ezzel összefüggésben egy-egy szerződés esetenként azt is tiltotta már, hogy a vetésforgóban a gabona után másik gabona következzék. Kuffler Vilmos tápi bérlő a háború előtt külön kérte az uraságot, hogy az egyik táblába rozs után ismételten rozsot vethessen. Kérését azzal indokolta leginkább, hogy az őszi vetés így sem éri el az összterületnek még a 30%-át sem. 140 Akad végül példa arra is — ami aztán a két háború között általánossá vált —, hogy a bérleti szerződés előírta a számosállatszámot is. A gönyűi birtokot bérlő Magyari Lajosnak a szerződéstervezet szerint minden 6 hold után kellett volna egy-egy számosállatot tartania, amit azonban a kérésére végül 8 holdra szállítottak le. 141 Utaltunk már arra, hogy a szeszgyárakat üzembe helyező bérgazdaságokban (tápszentmiklósi, sági és nagyszent Jánosi) valamilyen mértékben már specializálni kellett a kapásnövénytermesztést is. Hasonló jelek figyelhetők meg a fornai gazdaságban, ahová, mint láttuk, a századfordulón a tőkeerős Deutschok, majd Pick Manó kerültek bérlőnek. Pick az egyik (bérfizetési halasztást kérő) levelében említi, hogy a répatermelés (minden bizonnyal cukorrépa) „melyet évről évre intenzívebben óhajtottunk cultiválni és melyhez 16 km mezei vasútot 160 ezer korona befektetéssel építtettünk" a rossz időjárás miatt balul ütött ki. 142 Amíg a szeszgyárakkal rendelkező gazdaságokban inkább a burgonya termesztését növelték, a fornaiban úgy látszik nagyarányú cukorrépatermelés bontakozott ki. 136. Uo. 261/1892; I. E. 1. I. H. J. 261. p. 1894. 137. Uo. 653. p. 1907; 500. p. 1907: 132, 605. p. 1908; I. D. 1. a. 570/1913. 138. Uo. 16/1912. 139. Uo. 52/1894. Ha a bérlő a megszabott arányokat túllépné, kat. holdanként 80 Ft bírságot kell fizetnie. 140. Uo. 599/1913. 141. Uo. I. E. 1. I. H. J. 198. P. 1893. 142. Uo. I. D. 1. a. 563/1914.
