Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)

A földbérleti rendszer — bérlettípusok - Nagybérletek

a láthatóan növekvő igényekkel és a szükséglettel. A hiányként megállapított több mint 300 lakásnak alig egyharmadát építették csak fel a háború kitöréséig. A nagyigmándi bérlő 1913-ban azt írta, hogy ,,a cselédlakás ügy . . . nagyon megnehezíti a gazdálkodást... A szomszédos bérgazdaságokban ugyanis — amint azt a törvény követeli — már jórészt a magánlakások elkészültek és a cselédség zöme oda törekszik szolgálatot keresni". A helyzetet csak súlyosbítja, hogy a gazdaságokban a jelenlegi létszámnál 15-tel több cselédet kellene alkalmazni (amit eddig azért nem tudott megtenni, mert nem volt „külön cselédlakás"), ha tehát az ott levők is elhagyják, a gazdaságban „tarthatatlan állapotok lesznek úrrá." A korábban kimutatott 33 hiányzó lakásból mindössze csak nyolcat építettek fel az elmúlt évek során .„Már többször akartunk építeni — hárította vissza a felelősséget a tulajdonos —, de a bérlőn múlt."

121 Ugyanekkor emelt panaszt az építkezések elhúzódása, lassúsága miatt a szent Jánosi bérlő is. „A gazdálkodáshoz szükséges cselédlakás hiánya miatt — érvelt a nagyigmándi bérlőhöz hasonlóan — a szükséges cselédlétszámot nem tudja magának biztosítani, mert már minden külön lakást követelnek."

122 Kevés nyoma maradt annak, hogy hány bérgazdaság alkalmazott summásokat, és hogyan szállásolták el őket. Két esetről tudunk mindössze, amikor a bérlők külön épületet kértek a summások elszállásolásához. 1907-ben Richter Frigyes szendi bérlő „50 munkást és 70 pár aratót befogadó vándormunkásház építését" szorgalmazta volna az uradalomnál. Költségvetést készítettek, s miután a bérlő kijelentette, hogy all 200 koronás költségből „tekintettel a rossz gazdasági viszonyokra, az anyag meghordásán kívül semmiféle terhet vagy % fizetését nem vállalja magára", a tulajdonos így határozott: „egyetértek bérlővel az iránt, hogy mostoha idők járnak, de éppen ezért nincs elég pénzem, hogy 11 ezer koronát a szendi gazdaságba beleöljek, anélkül, hogy nekem abból hasznom származnék. így nem építek".

123 Néhány évvel később a sági bérlő kért „száz munkás részére egy nagy szobát".

124 A századforduló előtt az inkább gabonatermesztő bérgazdaságokban nem igen válhatott szükségessé az idénymunkás summások alkalmazása, amint azonban elkezdődött és bővült a kapás- és takarmánynövénytermesztés, főként a pusztai és nagyobb gazdaságokban (pl. fornai, szent Jánosi és makki) nyilvánvalóan sor került már summások szerződtetésére, mégha egyelőre külön szállást nem is kértek a számukra. A százakra menő summások — a cselédnépségnél is számkivetettebbek — a pajtákba és istállókba szorultak. 121. Uo. P. 187. I. D. 1. a. 664/1913. 122. Uo. 2/1913. 123. Uo. I. E. 1. I. H. J. 101. p. 1907, 124. Uo. II. F. 2. 1911.