Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)

A földbérleti rendszer — bérlettípusok - Nagybérletek

bói kiderül — ugyancsak ez idő tájt építettek hasonló típusú és méretű cselédházakat. 1890-ben azután ugyanitt egy fokkal „fejletlenebb" beosztású cselédlakást építettek: a 6 szobának csak két közös konyhája volt (egy konyhára tehát 3 szoba esett), kamra nélkül.

113 Vértesbogláron 1900-ban tíz lakásos épületet emeltek 17 ezer koronás költséggel,

11

'

1 Fornán 1899-ben két kétszobás új házzal próbáltak valamit enyhíteni a rettenetes zsúfoltságon. Ugyanekkor épült Nagyigmándon ismételten 3 szoba-konyha-kamrás lakás.

11

' Lényeges változást azonban e tekintetben ezek az évtizedek sem hoztak. A sági bérlővel 1894-ben kötött új szerződés egyik pontjában külön leszögezték, hogy az uradalom 27 cselédlaknál többet a gazdaságban felállítani semmilyen körülmények között sem hajlandó — ha a bérlő többnek látná szükségét, csak a saját erejéből — utólagos kártérítés nélkül — építheti fel.

116 Ahogy a gazdálkodás korszerűsödött, természetszerűleg emelni kellett az állandó munkaerő számát is, ezért a néhány, csupán csak itt-ott létesített új lakás a korábbi zsúfoltságon lényegében véve semmit sem enyhített, a körülmények talán még rosszabbodtak is. Az új század elején is inkább csak egyik-másik kivételezett bérgazdaságban — mint pl. az ászáriban és a szendiben — javult valamit a helyzet.

11

'' Valamennyi gazdaságra kiterjedő lényeges változást csak az 1907. évi cselédtörvény hozott. A törvényes előírás értelmében minden egyes munkáscsalád részére külön szobát kellett biztosítani a munkáltatónak. A kényszerítő körülmények végül elmozdították a holtpontról a rendre elodázott cselédlakások ügyét. A tulajdonos 1909-ben utasítást adott a bérgazdaságok felügyeletével megbízott valamennyi tisztjének egy olyan jegyzék összeállítására, amelyben pontosan fel kellett tüntetniök, hogy ,,a törvény követelményeinek megfelelően hány új cselédház válnék szükségessé a jelenlegi cselédlétszám alapján".

!IS A három járástiszt kimutatása alapján összeálló kép valóban megdöbbentő (77. táblázat).'

19 Mindjárt le kell szögeznünk, hogy a cselédek számába csak a nős-családos cselédeket vették fel, minthogy a törvény ezeknek kívánt külön szobát biztosíttatni. A valóságban tehát a gazdaságtól és az alkalmazott létszámtól függően ennél mintegy 10—20%-kal magasabb volt a cselédlétszám (Ságon pl. a 27 nős mellett 4 nőtlen cselédet alkalmaztak). A táblázatból azonban így is kitűnik, hogy a legminimálisabb létfeltételek biztosításának elmulasztásával kereken 600 ezer korona befektetést vontak el (tartottak vissza) a gazdaságoktól bérlők és bérbeadók közösen. Ez az összeg nagyobb volt annál, mint amennyi földjáradék egy év alatt befolyt az uradalom pénztárába a bérgazdaságokból. Amikor a cselédség kizsákmányolásáról beszélünk, alig113. Uo. P. 188. IV. J. 1923. 114. Uo. P. 183. I. A. 3. 1925. 115. Uo. Forna; P. 188. IV. J. 1923. 116. Uo. P. 187. I. D. 1. a. 52/1894. 117. Szendén 1902-ben négyszobás, Ászáron a következő évben 12 szobás cselédházat építettek. Uo. 352/1902.: I. E. 1. I. H. J. 247. p. 1903. 118. Uo. I. D. 1. a. 479 1909. 119. Uo. II. F. 2. 1903. Cselédlakás kimutatások.