Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
A földbérleti rendszer — bérlettípusok - Nagybérletek
átadták a nagybérlőnek:'- Nyilvánvalónak látszik azonban az is, hogy a szeszgyárban feldolgozásra kerülő burgonyát is elsősorban maga a bérgazdaság kívánta és tudta megtermelni. Ügy tűnik tehát, hogy a tápszentmiklósi bérgazdaság termelése az uradalom területén levők közül az élvonalba tört, s azokat bizonyos értelemben meg is előzte. Mindenképpen vissza kell utalnunk a bérleti díjak alakulására: az 1880-as években — az uradalom egész területét figyelembe véve — éppen a tápszentmiklósi bérgazdaságban emelkedett a földjáradék értéke a réginek több mint háromszorosára. Aligha lehet kétséges, hogy a földjáradék kiugróan nagy növekedése ebből a ..talaj"-ból táplálkozott elsősorban. Az 1890-es évek elején, amikor a házi kezelésű gazdaságokban már igen nagy összeget fordítanak az építkezésekre — talán éppen emiatt —, továbbra is elég mostohán kezelték a bérgazdaságokat. A boglári bérlet felügyeletével megbízott csákvári gazdatiszt 1892-ben azt javasolta, hogy ,,a megnövekedett szükségletre való tekintettel" a bérgazdaságban át kellene alakítani az egyik birkaistállót ököristállóvá. A tulajdonos azonban úgy határozott: „szerződésileg kötelezve nem lévén, a piaci árhanyatlások következtében a bérlők üzleti spekulatiói folytán szükséges épületi átalakítások"hoz nem járul hozzá, de megengedi, hogy utólagos kártérítés követelhetése nélkül a bérlő ,,a saját költségén" eszközölje azt. 03 Némileg már módosított álláspontot tükröz a Kuffler Benővel kötött szerződés: a bérbeadó ugyan most is „kijelenti", hogy az „új építkezésekre nézve magára semminemű kötelezettséget" nem vállal, de ha mégis sor kerülne arra, az építmény költsége után 6%-os kamatot kell a bérlőnek fizetnie. Az uradalom természetszerűleg fenntartotta magának, hogy az építkezésekkel kapcsolatos valamennyi kérdésben kizárólag ő határozhat. 1 ''' Még mindig csak egy-egy kivételes esetben teljesítették a bérlők kérését, így pl. 1892-ben, amikor elfogadták a szendi bérlő által előterjesztett 40 db marha befogadására alkalmas (35X9 m) ököristálló 4300 Ft-os költségvetését."' A bemutatott példák azt mutatják, hogy az 1890-es évek elején is még mindig az igásállatoknak (elsősorban ökröknek) kellett új és tágasabb otthonokat építeni. Az építkezésekben döntő fordulatra csak a század végén s az új század elején került sor. Erre mutat többek között az is, hogy már szinte alig volt olyan nagybérlője az uradalomnak, aki a bérletén eszközölt építkezések — 10—20, sőt 30 ezer koronás értékű befektetések — után ne fizetett volna 4—6%-os kamatot évente. Az ászári bérlő 27 ezer, a magyaralmási 16, a nagyigmándi majorokat bérlő 19, a szendi 16, a tápi 10, a tápszentmiklósi 12, a boglári 8 s a fornai 27 ezer építkezésre kapott korona után fizette a szokásos kamatot.Pajták, csűrök, górék s takarmánykamrák épültek tömegével, a kovács- és bognárműhelyek mellett valamennyi nagyobb gazdaságban 92. Uo. II. F. 2. 1876. A szeszgyár a következő helyiségekből állt: zúzda, kamra, „apparát"-szoba, malátakamra, két szárító, egy fűtőhely és a ,,masinaház". 93. Uo. I. E. 1. I. H. J. 284. p. 1892. 94. Uo. I. D. 1. a. 52/1894. 95. Uo. I. E. 1. I. H. J. 30. p. 1892. 96. Uo. P. 189. II. J. E. 1900—1913.
