Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
A földbérleti rendszer — bérlettípusok - Nagybérletek
vét csak az 1890-es évek derekán készítették el, s a szóban forgó bérgazdaságokat— miként a többiek nagy részét is — 50—50 holdas táblákra tagolták. 00 A telkesítési eljárások sorába tartozott még az arra leginkább rászoruló bérgazdaság alagcsövezése. A század végén és az új század elején induló munkálatok olyan nagy méreteket öltöttek, hogy az alagcsőtermelésre ráállított száki téglagyárban a Bécsből hozatott speciális csőkészítő gép sem győzte a termelést: a mezőörsi határ alagcsövezéséhez mintegy 5 ezer koronás értékben több mint 80 ezer darab különféle méretű csőkészítményt rendeltek a tatai téglagyártól. 70 Az említett mezőörsi bérgazdaságban kb. 500 kh alagcsövezésénél több mint 12 ezer m :i földtömeget kellett megmozgatni a 61 000 fm alagcsőcsatorna lefektetéséhez. Mezőőrsön hajtották végre ugyan a legnagyobb méretű talajjavítást (anyag és munkabér együttvéve 28 300 koronába került)' 1 , de igen jelentős területet alagcsöveztettek az ászári gazdaságban is. Ászáron a földek ,,a vizet át nem bocsátó agyagréteg magas fekvése folytán — jelentette a terveket készítő Fővárosi Kultúrmérnöki Hivatal — a feltalaj túlnyomóan homokos volta és a terep rendkívüli nagy esése dacára túl nedvesek, úgyhogy azok a tavaszi nedvesebb időszak alatt csak kivételes száraz esztendőkben foghatók rendszeres gazdasági művelés alá, minek következtében ezen területek hozama bizonytalanná és az időjárás szeszélyétől kiváló módon függővé van téve".'" A munkálatok itt 1899-ben kezdődtek, de csak 9 év múlva, 1907-ben fejeződtek be. Közben mintegy 250 holdas terület alatt fektették le — több mint 15 ezer koronás költséggel — az alagcsőhálózatot.' ! Hasonló méretű alagcsövezésre még a fornai gazdaságban került sor. Az uradalom hajlandó lett volna Tápszentmiklóson is — az ottani bérlő kérésére — alagcsöveztetni, a Kultúrmérnöki Hivatal véleménye szerint azonban a rétek nedvességét nem a talajvíz, hanem a rajtuk összegyűlő csapadék okozza, ennélfogva azokon nem alagcsövezéssel, hanem felszíni árkolással lehetne a legjobban segíteni. 7 '* Ezzel szemben viszont a Nagyszent Jánost bérlő Auspitz Pál kérését ki nem deríthető okok miatt visszautasították. 7 ' A talajjavításra fordított befektetés kétségkívül jelentős áldozatot kívánt az uradalomtól, de a bérlőktől is. Az alagcsövek szállítási költsége minden egyes esetben a haszonbérlőt terhelte és a befektetett tőke után évi 4% kamatot kellett fizetnie azon a nem egészen alaptalan jogcímen, hogy a beruházás hasznát évről évre csakugyan ő tette zsebre. A táblásítás előtt a bérlőknek többnyire csak a birtokegység határát és az utak mentét kellett felárkoltatni s az árkok partjait befásítani. Köteles a 69. O. L. P. 187. I. E. 1. I. H. J. 52. p.; 401. p. 1895; 44. p. 1897, 70. Uo. I. D. 1. a. 354/1903. 71. Uo. 459 1902; P. 187. II. E. 3. 1903. sz. n. 72. Uo. 1899, sz. ri. 73. Uo. 1907. sz. n.; I. E. 1. I. H. J. 129. p. 1899; 635. p. 1907. 74. Uo. I. D. 1. a. 328/1898. 75. Uo. I. E. 1. I. H. J. 452. p. 1908.
