Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
Az elszakadás után
Az uradalom fekvése és kiterjedése A szigorúan védett és zárt világ, az újra önállósult uradalom központja Csákvár lett. A Vértes hegység délkeleti szegélyének mintegy a közepén települt helység a kiegyezés idején még élvezte mezővárosi kiváltságait. A XVIII. század végén építtette fel itt császárhűségét az épület küllemében is reprezentálni hivatott barokkos kastélyát Esterházy János. A Schönbrunn kicsinyített csákvári másának lakosztályai az uradalom egyes falvairól és pusztáiról kapták nevüket, hatalmas parkjában különleges fák magasodtak, angol kertjét pedig kecsesen kanyargó sétányok varázsolták rejtelmessé. 35 De nemcsak a fényűzően pompás kastély, hanem a körülötte korábban kiépült igazgatási, gazdasági és lakóépületek is feltétlenül amellett szóltak, hogy az uradalom új központja mindenképpen Csákvár legyen. Végül a döntés alkalmával bizonyára számításba vették azt is, hogy az uradalom egész földállományának majdnem egynegyede, kerekítve 15 000 hold feküdt a mezőváros határában (ideértve természetszerűleg az óriási Fornapuszta területét is). A Vértes hegység délkeleti oldalán még a zámolyi medencében Csákvártól északra Vértesboglár határából 1569, a központtól délnyugatra pedig a móri árok keleti kapujában álló Magyaralmáséból 2748 holdat foglalt el az uradalom. A csákvári birtok egyharmadát erdőség borította, viszont a két utóbbi faluhatár urasági földje egészében mezőgazdasági művelésre alkalmas területből állt. Visszatérve ismét a központba s onnan a kőhányási árok mentén átvágva a Vértesen Kőhányás-puszta, tőle néhány km-nyi távolságban jobbra — még a hegység egyik fennsíkján — Vérteskozma, tovább haladva a lejtős hegyoldalon délnyugaton kastélyával s a hajdani Camaldulli-rend celláival s tavaival valóban vadregényes Majk-puszta majd' egész határát a csákvári uradalom birtokolta. Távolabb Mindszent-puszta s a lejtőt követő völgy mentén Oroszlány, az egykori uradalom nevét adó Gesztes-puszta (később Várgesztes), Bókod s a szelíd halmokba átmenő hegység északnyugati oldalán Vérteskethely és Császár, Mór felé Pusztavám határába eső nagy kiterjedésű, mintegy 27 000 hold Esterházy birtoknak 80—90%-át takaró erdők vagy erdőféleségek azt is jelezték, hogy az uradalom örökös urai tulajdonuknak vallhatták szinte az egész Vértes hegységet. Mezőgazdasági művelésre alkalmas terület a most felsorolt falvak és puszták határában Császár, Majk, Bókod, Kethely és Gesztesen akadt több-kevesebb, az ilyen föld azonban az itteni urasági birtoknak elenyészően kisebb hányadát, pusztán töredékét tette ki (5— 20%-át). A hegység Kisalföldre simuló lankáin Szend (2550 kh), Szák (150 kh), Ászár (1100 kh) és Nagyigmánd (1802 kh), délnyugaton pedig a Bakony hegység csücskén Tótréde-puszta (Bakonybánkhoz tartozott), a hegység Győr felé elnyúló hármas dombláncának ún. keleti vagy pannonhalmi gerincvonulata mentén Táp (928 kh), Tápszentmiklós (1693 kh) s a láncolat utolsó halma alatt Ságpuszta (1031 kh), a Pannonhalmától keletre elterülő síkságon pedig Mezőőrs (1432 kh) községek határában gyűrűzött 35. Krisztina Lajos: i. m. 35—36. p.
