Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
A nagyüzem termelése - Erdő- és vadgazdálkodás
Figyelmet érdemel azonban az is, hogy az egynéhány évvel később kibocsátott törvény szerint az üzemtervek alapján kezelt erdőgazdaságok 50%-os adókedvezményekben részesültek, s márcsak emiatt is érdemes volt áttérni az „üzemtervi" gazdálkodásra/' 1 '' A fordulat okait tovább kutatva számba kell vennünk néhány helyi vonatkozású körülményt is. Döntően ezek szabtak új irányt a fahasználatnak. A személyi jellegű hatásokkal kell kezdenünk. A szóban forgó években váltotta fel az erdőhivatalt vezető Löhlein Károlyt Holfeld Henrik fiatal, szakképzett, származását és anyanyelvét tekintve német eredetű erdőtiszt. Lendületes, energikus egyéniségének is kell valamit abból tulajdonítanunk, hogy a túlzottan nagyméretű fakitermelés korszaka Csákváron végetért. A másik személyi jellegű változás az uradalom egészét érintette. A bécsi udvarból végképp kiszoruló, mereven konzervatív Móric egyre kevesebb pénzt fordított addig oly fényűző életmódjára; az uradalom pénzforgalmi mérlegének egyik lényeges faktorában ezáltal sokat csökkentek a „gróf úr kezeihez" évről évre kiadott összegek. 15 " 5 A kérdés pénzügyi oldaláról szólva feltétlenül számításba kell venni, hogy az uradalom éppen az 1870-es években tudta korszakunkban a legmagasabb pontra felhajtani a bérleti díjakat: 1860-tól 1880-ig eltelt két évtized leforgása alatt a bérleti díjak összege — mint majd látni fogjuk — megduplázódott. 01 ' Annak a kockázata nélkül szállíthatták le tehát az évi fakitermelést, hogy az uradalom pénzügyi egyensúlyát ezzel a legkisebb mértékben is veszélyeztették volna. Az erdőgazdálkodást új utakra terelhette az is, hogy a tataitól véglegesen különvált uradalom ezekben az években tette meg az első önálló lépéseit, s az új csapások kialakítása nem mehetett zökkenőmentesen. Sokkal döntőbb lehetett azonban végül ennél az a másik tény, amely a hitbizományi alapító 1875. évi királyi okirat kibocsátásához kapcsolódott. Az uradalom összes erdeire kiterjesztett hitbizományosítás: az erdőbirtok megkötése már az erdőtörvény kiadása előtt is azzal járt, hogy a benne alkalmazott gazdálkodás veszítve korábbi szabadságából, a fennálló jogszabályok értelmében egyfajta kötöttséget öltött magára. Ez az új kötöttség nemcsak a birtok szabad forgalmát, hanem a fahasználatot is korlátok közé szorította. Mindezek a körülmények együttvéve idézhették elő azt a lényeges változást, melyet alábbi adataink meggyőzően mutatnak. 1879-től 1913-ig a vidékenként készített negyedévi számadáskönyvekből néhány évre összeszedett és gyakran kerekített adatok a következő képet mutatják a fakitermelésről (59. táblázat). A fahasználat táblázatunk szerint az 1890-es évek körül érhette el mélypontját, a véghasználat alá került erdőség területe 1890-ben pl. aligha érte el a 100 holdat, de a későbbi években sem sokkal múlhatta azt felül. Sajá615. Kolozsváry Szabolcsúé tanulmányának számos, igen értékes megállapítása mellett azzal, hogy a törvény szerepét kissé alábecsüli, nem tudunk egyetérteni, i. m. 161. p. 1896:XXII. tc. 130. §. 616. O. L. P. 189. Kiadások és bevételek rendszere. 1874—1888. 617. Uo. J. E. 1860, 1880.
