Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
A nagyüzem termelése - Erdő- és vadgazdálkodás
59. táblázat. A kitermelt fatömeg választékonként Év Hasáb Dorong Tuskó Szálfa Ágfa Összesen Ágfa csomó Év tömör köbméterben Ágfa csomó 1879 6920 8070 6990 2240 7870 32 090 218 000 1885 9600 9330 7680 3150 4210 33 970 231 000 1890 4360 5250 2930 1170 ' 2380 16 090 140 000 1900 4830 8870 2690 1820 1590 19 800 97 500 1910 6610 2900 8350 17 860 1913 4880 1370 9360 4380 19 990 114 000 tos módon alakult a választék is. A szálfatermelés a háborút közvetlenül megelőző időben emelkedni látszik (jelezve a háborús készülődés miatt növekvő szükségletet), ugyanakkor az ágfa — mind a méteres, mind a csomókba kötött rőzsenyalábos — állandóan csökkent: korszakunk végén az ágfa méteres „kupacokba" való rakását meg is szüntették, csupán a rőzsenyalábos „feldolgozást" hagyták meg. (Csak feltételezzük, hogy az ágfahozam azért csökkenhetett, mert annak egy részét a favágó munkások „bérezésére" fordították.) Sajátosan részesült a tűzifa tömegből a hasáb-, dorong- és tuskóféleség. Mint láttuk a korábbi években a hasábfa tömege messze túlhaladta a dorong vagy ágfa tömegét, most viszont három alkalommal is dorongfából termeltek többet. Meglepően magas a kitermelt tuskófa tömörköbmétere az 1910 és 1913-as években. (Ez minden bizonnyal nemcsak abban az évben ledöntött törzsállomány tuskó-csonkjaiból és gyökérzetéből gyűlt össze. Kifejezett utalások hiányában csupán csak feltételezni tudjuk, hogy a váratlanul megnövekedett tuskótermelés összefüggésben állhatott az 1909—1910 körül kibontakozó nagyarányú erdőtelepítéssel. Valószínűnek vehető, hogy a korábbi évtizedekben rosszul sikerült sarjaztatások területén most irtották ki a tuskókat, hogy azután ott mesterséges úton tudjanak erdősíteni.) Nagy szerepük lehetett a visszaesett fahasználatban az üzemterveknek. A százéves vágásfordulókat itt is 20 éves fordulószakaszokra bontották, s az üzemterveket egy-egy ilyen szakaszra dolgozták ki. 618 A fordulószakaszokat további ún. „félforduló szakaszokra" tagolták. Birtokunkba csupán az a kimutatás került, amelyet Béri Balogh Boldizsár terjesztett fel a hitbizomány tulajdonosának, amikor átvette az erdőhivatal vezetését. Kimutatása az „üzemterv előírása szerint a II-dik félfordulószak alatt kihasználandó fatömegről" szólt. A kimutatás pagonyonként és választékonként vette számba 618. A 20 évre készült üzemterv három fő részből állt: 1. A leíró rész az erdő állapotára vonatkozó fatenyészeti viszonyokat, az eddigi kitermelés és a jövőbeni gazdálkodás legfontosabb tanulságait és alapelveit tartalmazta ; 2. A táblázatok az ezzel összefüggő adatokat, a fa és egyéb használatok és az erdősítések terveit foglalták számoszlopokba; 3. Végül egy gazdasági térkép csatlakozott hozzá, amely az erdőt és annak beosztását vázolta. Torday Ervin: Erdőgazdasági alapismeretek. Bp. 1948. III. kiad. 165. p.
