Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
A nagyüzem termelése - Erdő- és vadgazdálkodás
rint 1863—64-ben a kitermelt és kitermelendő fatömegek megoszlása az egyes vágásmódok között a következő volt.' 108 (55. táblázat). 55. táblázat. Vágásmódok szerinti termelés 1863—64-ben Vágásmód irtó letaroló tisztára világosra ritkítva tisztogatva terület kh-ban fatömeg ölekben terület kh-ban fatömeg ölekben terület kh-ban fatömeg ölekben terület kh-ban fatömeg ölekben terület j fatömeg kh-ban j ölekben terület kh-ban 19 1591 80 4585 457 26 131 172 8286 247 10 123 163 A nagyon egyszerűnek látszó adatok alapján — más források híján — igen fontos és messzemenő következtetések levonásához kell eljutnunk. Éppen ezért adataink megbízhatóságával kell elsősorban foglalkoznunk. Adataink egy lezárt év tényleges eredményeit, s a következő év termelési mutatóit tartalmazzák, a következő évben kitermelt fatömeg a valóságban azonban bizonyára nem mindig egyezett a tervbe vett mennyiségekkel (lehetett több vagy kevesebb). Azonkívül forrásunkban együttvéve szerepel a lezárt és a tervezett év alatt kitermelésre került, illetőleg kerülő erdőség területe is, ezért belefoglalódtak abba olyan területek, amelyek az elmúlt évről „átjöttek", s amelyeknek kitermelése csak a következő évben indult meg. Az ily módon „átjövő" és „átmenő" területek aránya azonban úgy hisszük a valóságban valamennyire mindig kiegyenlítette egymást, végső fokon tehát nem teszik kérdésessé adataink megbízhatóságát. Az adatok általánosíthatósága mellett viszont az szól végül, hogy a jelzett időszakban az é ente kitermelt fatömeg — egy-egy kivételes évtől eltekintve — rendszer' t ugyanúgy 20—30 ezer öl között mozgott, mint a most vizsgált két egym ist követő évben. xA 'vente véghasználat alá kerülő erdőség, amelyről „irtó" és „letaroló" vág móddal takarították le a faállományt, olyan területnek tekintendő, amo '31a faállományt teljes egészében kivágták. Láttuk azonban, hogy a tisztlra és világosra vágás ugyanazon vágásmód különböző fázisa volt, a faállománytól teljesen megtisztított területet tehát valójában csak e két adat ,,középarány osa" mutatja meg, ezért jelen esetben a két terület összegének felét lehet teljesen kivágott területnek tekintenünk. A ritkítás és tisztogatás ebből a szempontból figyelmen kívül hagyható. Ha mármost a fenti elvek alapján járunk el, adataink azt mutatják, hogy a jelzett két év alatt a csákvári uradalom erdőségeiben összesen 414, egyik-egyik évben tehát 207 kh-ról lett „kiirtva", „letarolva" és „tisztára" kivágva a termelésre érett állomány, vagyis ennyi került „véghasználatra". Ezek után 608. Uo. Az 1864. évi vágásterv. Meg kell jegyeznünk, hogy a ritkításra kerülő terület a valóságban nagyobb lehetett a táblázatban kimutatottnál, mivel a kútfők négy esetben csak a ritkítás során nyert, ill. nyerendő fa tömegét adták meg — a terület feltüntetése nélkül. Táblázatunkban a korabeli fogalmakat használjuk.
