Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)

A nagyüzem termelése - Erdő- és vadgazdálkodás

könnyű kiszámítani, hogy 100 éves vágásforduló mellett az évente kivágás­ra kerülő erdőség területe alatta maradt a kitermelés alá vonható összterü­let egy százalékának. Ha az összefüggő erdőtakarót meg-megszakító kopár vagy legelő tisztásokra igen bőkezűen mintegy 4—6%-ot számolunk is, a majdnem 29 ezer holdas erdőségből a vágásforduló szerint évente mintegy 260 kh-nyi területű erdőség kitermelésére nyílott volna lehetőség a meg­levő erdőség változatlan fenntartása mellett. Számításba kell azonban ven­ni, hogy az irtóvágással letarolt erdőség területe, amikor a tótrédei és ma­gyaralmási kitermelés folyt — éppen a fakonjunktúra hullámhegyén — a most vizsgált két évinél többszörösen nagyobb lehetett (Magyaralmáson évente kb. mintegy 200 holdat vágtak ki az 1870-es évek közepén), így az­után ha általában véve nem is, de voltak olyan évek, amikor az „irtó" vágás­móddal letarolt erdőség területe bizonyára meghaladta — amint azt pl. az 1869-ben kitermelt fatömeg jelzi — az ésszerű fahasználat szerint megen­gedett mértéket. Érdemes közelebbről megvizsgálni azt is, hogy a különböző vágásmóddal kitermelt területek és a területről lekerült fatömeg hogyan aranylott egy­máshoz (56. táblázat). 56. táblázat. A kitermelt terület és fatömeg százalékos megoszlása vágásmódonként Vágásmód irtó letaroló tisztára világosra felújítási vágások erdőnevelő tisztogatások terület fatö­meg terület fatö­meg terület fatö­meg terület fatö­meg terület fatömeg terület fatömeg 2,6 3,9 11,1 11,2 63,4 64,3 23,9 20,6 64,4 80,0 35,6 20,0 Táblázatunk szerint mind a terület, mind pedig a területről nyert fatö­meg zömét az akkori idők legkorszerűbb vágásmódja szerint termelték ki. Az „irtóvágásmód" — ha az említett két esettől eltekintünk — valóban el­törpült a többi vágásmódok mellett, de jelentéktelen volt a letaroló vágás­mód szerepe is. A terület s a területről kapott hozamoknak majdnem 90%­át a kétlépcsős felújító vágásmóddal termelték ki. Adatainkból az is kitűnik, hogy az újraerdősítés zömmel nem a sarjaztatás, hanem a magról való ter­mészetes felújítás útján történt. Érthető végül, ha a fatömeg részaránya az irtó, letaroló és tisztára való vágásmódok esetében valamivel magasabb volt, mint az ilyen módon kivágott földterület részaránya, s az is természetes, hogy a világosra való vágásnál, a ritkításnál és a tisztogatásnál a részarány megfordult a terület javára. Az egyes vágásmódok területét s a területről lekerült hozamok megoszlási arányát nem lenne helyes összevetnünk egy­mással, hiszen nyilvánvaló, hogy a kitermelésre kerülő erdő sűrűsége és az állomány neme éppúgy közrejátszott ezeknek alakulásában, mint a minő­ségi és az életkori eltérések. Forrásaink alapján egyedül csak az utóbbiról alkothatunk képet magunk­nak. Az irtóvágással kitermelt fák átlagos korát a vágástervet készítő főer-

Next

/
Thumbnails
Contents