Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
A nagyüzem termelése - Erdő- és vadgazdálkodás
könnyű kiszámítani, hogy 100 éves vágásforduló mellett az évente kivágásra kerülő erdőség területe alatta maradt a kitermelés alá vonható összterület egy százalékának. Ha az összefüggő erdőtakarót meg-megszakító kopár vagy legelő tisztásokra igen bőkezűen mintegy 4—6%-ot számolunk is, a majdnem 29 ezer holdas erdőségből a vágásforduló szerint évente mintegy 260 kh-nyi területű erdőség kitermelésére nyílott volna lehetőség a meglevő erdőség változatlan fenntartása mellett. Számításba kell azonban venni, hogy az irtóvágással letarolt erdőség területe, amikor a tótrédei és magyaralmási kitermelés folyt — éppen a fakonjunktúra hullámhegyén — a most vizsgált két évinél többszörösen nagyobb lehetett (Magyaralmáson évente kb. mintegy 200 holdat vágtak ki az 1870-es évek közepén), így azután ha általában véve nem is, de voltak olyan évek, amikor az „irtó" vágásmóddal letarolt erdőség területe bizonyára meghaladta — amint azt pl. az 1869-ben kitermelt fatömeg jelzi — az ésszerű fahasználat szerint megengedett mértéket. Érdemes közelebbről megvizsgálni azt is, hogy a különböző vágásmóddal kitermelt területek és a területről lekerült fatömeg hogyan aranylott egymáshoz (56. táblázat). 56. táblázat. A kitermelt terület és fatömeg százalékos megoszlása vágásmódonként Vágásmód irtó letaroló tisztára világosra felújítási vágások erdőnevelő tisztogatások terület fatömeg terület fatömeg terület fatömeg terület fatömeg terület fatömeg terület fatömeg 2,6 3,9 11,1 11,2 63,4 64,3 23,9 20,6 64,4 80,0 35,6 20,0 Táblázatunk szerint mind a terület, mind pedig a területről nyert fatömeg zömét az akkori idők legkorszerűbb vágásmódja szerint termelték ki. Az „irtóvágásmód" — ha az említett két esettől eltekintünk — valóban eltörpült a többi vágásmódok mellett, de jelentéktelen volt a letaroló vágásmód szerepe is. A terület s a területről kapott hozamoknak majdnem 90%át a kétlépcsős felújító vágásmóddal termelték ki. Adatainkból az is kitűnik, hogy az újraerdősítés zömmel nem a sarjaztatás, hanem a magról való természetes felújítás útján történt. Érthető végül, ha a fatömeg részaránya az irtó, letaroló és tisztára való vágásmódok esetében valamivel magasabb volt, mint az ilyen módon kivágott földterület részaránya, s az is természetes, hogy a világosra való vágásnál, a ritkításnál és a tisztogatásnál a részarány megfordult a terület javára. Az egyes vágásmódok területét s a területről lekerült hozamok megoszlási arányát nem lenne helyes összevetnünk egymással, hiszen nyilvánvaló, hogy a kitermelésre kerülő erdő sűrűsége és az állomány neme éppúgy közrejátszott ezeknek alakulásában, mint a minőségi és az életkori eltérések. Forrásaink alapján egyedül csak az utóbbiról alkothatunk képet magunknak. Az irtóvágással kitermelt fák átlagos korát a vágástervet készítő főer-