Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)
A parasztok vallomásai - I. A dombvidék helységei - c) Tápiósáp vidéke
3. Mind készpénzbeli, mind konyhára való adóink az mi üdönk előtt kezdetit vévén, hajdani szokás mellett esztendőrül-esztendőre minemű folyáson voltának és mikben változtanak vagy kévéseitek, már elől beszéltünk. Most azért azon szokás szerint censusban 165 fi-t és 90 d-t fizetünk. 15 ludat, 40 icze vajat, 800 tojást esztendőnként adni ugyan tartozunk, de ezekért esztendőbeli árakhoz képest hol fellyebb, hol alább kész pénzt fizetünk. 4. Jó szőllőhegyünkön jó boraink és gyümölcseink teremnek, mellybül helségünkbeli gyalogok szükségére 105 . Nékünk penig, kik igás jószággal bírunk, más határbeli erdőbül, midőn kérünk, fát szakott az mélt. uraság engedni. — Rekettyésink bőven vannak, honnan korcznak és gusnak való veszőket eleget szedhetünk. — Kevés nádunk is terem. — Lenbül penig kilenczedet nem adunk. — Helségünk határjabéli réten hat ökrü 20 szekér szénát kaszálunk. — Magunk kölcségin fel állított száraz egy és egy vizi malmaink vannak, kiknek használásáért mélt. földes uraságnak 4 fl-t fizetünk, és cselédjeinek conventiojokban járó buzájokat ingyen tartozunk meg őrölni. — Igás, hámos, fejős marháink, ugy heverő barmaink magunk határjában legelődnek. — Nevezetes vásáros helyekhez fél napi járásra lakunk. Budára, Pestre teherrel egy nap bé mehetünk. —- Szolnokbul, Szegedrül az királyi sót Pestre szoktuk szádi tani és ott azért bérünket vészük. Kárunkra helségünknek földei homokossak és némelly részei az marha legelőnek soványak és haszontalanok. 5. Földeink határunkban rész szerint homokossak. Két vetőre vannak közöttünk fel osztva. Az egész heles jobágynak egyik vetőben 5, másikban 4 szántó földei vannak : ezekben 26, amazokban is anyi p. mérőt el vethet. Ezeken kivül más fél p. mérőre való kender fölgye vagyon.—Köles, len és dinnye alá penig szoktunk esztendőnként földet, magunk közt elosztván, szántani, mellyben egy negyed kölest, egy p. mérő lent, ugy kevés dinye magot vethet. Kaszáló réttyeink két helet vannak, és azokat minden esztendőben magunk közt osztyuk ; ez szerint egész heles jobágy hat ökrü négy szekérrel szénát kaszálni szokott. Sarjút nem szoktunk kaszálni, de nem is lehet, mivel második kaszálásra réttyeinknek meg ujjulása nem alkalmatos. Történik mindazonáltal némelly esztendőkben, hogy egy vagy más helen egy s két petrenczére való sarjút kaszálhatunk. 6. Régi bevett szokás szerint helségünkbeli egész heles jobágy mélt. földes uraság számára határunkban lévő táblájában őszi vetés alá 2 nap esztendőnként háromszor, tavaszi alá, mivel őszei egyszer és tavaszkor másodszor szántva meg, azért három nap 6 ökrü ekével szánt. Itt való réten két nap kaszál, anyi nap fel győjtl, fel boglázza. Őszi gabonának le aratáséiban 5 napot, tavaszinak fel takarításában 2 napot ; fel takarított őszinek, tavaszinak ugy szénának be hordásában 5 napokat hat ökrü szekérrel tölt. Gabonának tavaszkor, bornak szüretkor viteliben, kőnek őszkor hordásában hat s négy ökrü szekérrel, hol 4 lovu kocsival 63 napokat; mélt. földes urunk vízi malmának töltésiben 4 ökrü szekérrel s 3 lovu kocsival öt esztendőktül fogva esztendőnként 3 napokat tavaszkor s őszei mulat. Öl fának télen, karóknak őszei, tövisnek tavaszkor 3 lovu kocsival hordásban, szőllő trágyázásban 42 napokat, gyalogul szőllőkapá/ásban és majorság körül, mikor szükséges, 26 napokat szolgál menet és jövetellel együtt. Mélt. földes uraság másutt is szokott kaszáltatni; oda közzülünk 19 kaszást adunk, és azok ottan öt nap kaszálnak esztendőnként, anyi nap gyűjtésben és fel bogiázásban menet és jövetellel együtt foglalatoskodnak. Ezen szénának be hordására és öszve rakására hat gyalog embereket és 4 ökrü hat szekereket küldünk, azok pedig hat nap múlva térnek vissza el végzett munkájokrul. 7. Hallottuk, hogy más helsigbéliek önnön földes uraiknak kilenczedet földi terméseikből 105 Itt valószínűleg az ,,is jut" szavak maradtak ki.
