Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)
A parasztok vallomásai - I. A dombvidék helységei - c) Tápiósáp vidéke
szoktak adni. Mink is, miolta emlékezünk, mindenkor búzabul, árpábul, zabbal, kölesből, borbul, méh rajokbul, bárányokbul, káposztábul, dohánbul kilenczedet adunk ; az kenderbül penig egész helyes jobbágy 18 meg törött kender fejeket, kukoriczábul fél p. mérőt ad. Elől számláltuk mindennemű adózásiakat ; azokon kivül vagy kész pénzül, vagy konyhára tartozás, vagy ajándék név alatt mélt. földes uraságnak semmit nem adunk. 8. Helségünkben üress ház vagy puszta ház hely egy sem tanálkozik. 9. Mink örökös jobbágyok vagyunk. Datum Szecső, die 18-a Mártii, 1768. Pap János biró + Juhász Isztvany törvin biró + Ofella György esküt + Farkas Istvány nótárius m.p. [ Pecsét] Saagh (Tápióság) A felszabadító háborúban pusztul el; előzőleg adózó helység. 1699-ben újra népes. Az 1715-i országos összeírás szerint 10 jobbágy és 4 zsellér lakja, akik a 2 vetőre osztott szántóföldből csak az egyiket élhetik, mivel a másikat a földesúr magának foglalta. 1720ban 30 jobbágyot számlálnak itt; közülük 28-nak van szántója (átlag 10,4 p. mérőnyi); 27-nek rétje, de már csak 6-nak szőleje; a legelő elég, kivált esős esztendőben. A szántóföldet már 2 nyomásban művelik, s közepes esztendőben az elvetett mag négyszeresét takarítják be róla. Az 1728-i országos összeírás már csupán 16 jobbágyot és 2 mesterembert sorol föl, egyenként átlag 23 p. mérő vetőmagot befogadó szántófölddel. 1760-ra a régi település Új-Sággal gyarapodik, ahol főképp taksafizetők (a 11-ből 8: 1 kötélverő, 1 sörfőző, 1 kocsmáros, 4 vászonfestő, 1 libertinus) vernek gyökeret (míg Ó-Ságon a szokványos 1—1 molnár, mészáros és kocsmáros található). Ekkor a 3 elüljárón, 11 taksafizetőn és 2 cigányon (egyikük kovács) kívül 41 jobbágyot és 1 zsellért írnak a két Ságon össze; együttvéve 121 igásökörrel (ebből 6 „uzsorás"), 103 hámos lóval, 93 fejős- és 26 meddő tehénnel, 21 gulyabeli marhával, 1 ménesbeli lóval, 132 fejős juhval, 24 sertéssel rendelkeznek, termésben 731 mérő kenyérgabonával, 414 mérő árpával, 375 mérő zabbal, 15 akó borral. 1 jobbágygazdaságra ekkor 3,0 igásökör, illetőleg 5,0 vonóállat, 1 családfőre (az elüljárók és a cigányok nélkül) 7,2 számos állat és 13,8 mérő kenyérgabona jutott átlagban. — Földesurai: gr. Koháry Miklós, gr. Esterházy Károlyné, gr. Styrum. 1. Vagyon urbáriumunk, melly 1755-ik esztendőben febr. holnapnak 6-ik napján mélt. földes uri széken az eő rendes módgya szerint el készítetett és nekünk mind adóinkban, mind robottyainkban való igasgatására ki adatott. Ez szerint helységbeli minden jobbágy marhájának erejéhez és magának értékéhez képest három nap őszi alá esztendőnként háromszor, tavaszi alá három nap szántani ; mélt. földes uraság bizonyos réttyét meg kaszálni, föl gyűjteni, boglyázni ; őszi, tavaszi földi termést föl takarítani ; ugy ezt mint a szénéit be hordani és öszve rakni ;— földi mindennemű termésébül 9-det adni; — és minden héten esztendőit által egy nap dolgozni tartozott olly értelemmel, hogy a mely hetekben szántást, vetést, kaszálást, aratást és hordást tett, azon munkában az az egy nap hetenként számláltatott. Minnyájunk közönségessen kész pénzbeli 94 ft és 80 d censussa helyben hagyatott. Nem külömben konyhára 1000 tojást, 50 tyúkot, 50 csirkét, 25 ludat, 60 itze vajat, egy borjut, 2 mázsa soót adni tovább is köteleztettünk. Bor korcsma egy fertály esztendeig, ser penig és pálinka áruitatás esztendőt által az helységnek meg engedtetett olly képpen, hogy mélt. uraságnak 6 mázsa soót adni tartoztunk. —>
