Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)
IV. Gazdálkodás
5. A SZÁNTÓFÖLD MEGOSZLÁSA Szántóföld Vetésterület A szántóból esik ha ha az összes terület %-ában 1 (telkes) jobbágyra 1 négyökrös fogatra la. Cserhát-vidék b. Gödöllői dombság c. Tápiósáp vidéke 7793 12230 8304 23,5 19,2 22,1 12,1 10,5 12,0 5,5 8,2 8,2 24,2 15,9 13,9 la—c. Dombvidék 28327 21,1 11,3 7,2 16,8 Ha. Cserhátalja b. Tápiómente 7483 8850 35,1 14,3 17,6 7,9 13,2 8,8 26,1 13,4 Ha—b. Galga—Tápióvidék 16333 19,7 10,4 10,4 17,3 III. Dunavölgy 12060 8,1 5,1 7,9 11,5 IV. Duna—Tisza-köz 20310 13,7 8,5 7,9 13,0 II—IV. Síkság 48703 12,8 7,6 8,6 13,7 I—IV. Összesen 77030 15,0 8,5 8,0 14,7 a rájuk épüló' számítások nem mentesek bizonyos föltevésektó'l. Nem ölelik fel továbbá a ma szántóföldnek tekintett kertszerű kultúrák (kender, kukorica, dohány) területét s természetesen a földesúr saját kezelésében tartott földeket sem. Segítségükkel mégis alkothatunk valamelyes fogalmat annak az erőfeszítésnek eredményéről, mellyel a parasztnép a török után visszamaradt elvadult tájat mindinkább kultúrtájjá formálta. Ezúttal is kiviláglik, hogy az emelkedett fekvésű félsziget sűrűbben sorakozó falvai dombok-erdők között is előrébb haladtak az eke birodalmának kiterjesztésében, mint az egyenként népesebb, de pusztaságok között ritkásan elszórt síkvidéki települések. Kivétel csupán az északkeleti, Galga menti tájegység, még hozzá feltűnően kiugró kivétel, hiszen szántóföld-százaléka a fentiek szerint nem maradna nagyon messze a 120 évvel későbbi országos átlagtól (43,4%). A kimagasló értékhez bizonyára hozzájárult az itteni nép átlagosnál nagyobb igyekezete, ami az egy-egy családfőre számított, többi tájé fölé magasodó gabonamennyiségben, részben a számosállat-átlagban s már korán a pesti piac sűrű látogatásában 24 24 Az 1730-as években tudomásunk szerint Hévízgyörk jobbágyai keresték fel legtöbbször Pestet eladni valójukkal, de nem maradtak messze mögöttük a vérségiek sem, sőt a többi falu