Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)

Helymutató

JEGYZET-SZÓTÁR a proportione : arányosan administrai : szolgáltat adó: valójában az állam részére — hadiadó (contributio, portio, quantum contributionale), továbbá háború esetén rendkívüli hadisegély (subsidium) címén —, s a vármegye részére — háziadó címén — kivetett pénzbeli terhek összefoglaló neve. A hadiadó összegét az egész országra vonatkozóan az országgyűlés szavazta meg; ezt az összeget azután a törvényhatóságok között portáik számának arányában osztották fel. Mivel a porta ekkor már csupán elméleti egység volt, a vármegyék időről időre (esetleg csak az előző felvételnek az időközben beállt jelentősebb változásokat figyelembe vevő kiigazításával) összeírták és rovásra (dica) vették az adó tárgyát alkotó személyeket és javakat. Pest megyében 1736-ban pl. a következők tettek 1—1 rovást: 2 felnőtt személy (ezért vették külön az özvegyeket), 2 igásökör, 2 hámos ló, 2 fejőstehén, 6 meddő tehén, 6 hároméves s idősebb gulyamarha, 6 harmadfű vagy idősebb ménesbeli ló, 30 fejős juh vagy kecske, 8 „uzsorás" ökör, 8 „uzsorás" ló, 10 „uzsorás" tehén, 30 köpű méh, 30 mérő kenyérgabona, 40 mérő árpa, 45 mérő zab, tönköly vagy köles, 20—30 akó bor, 2 pálinkafőző üst. Az ilyen módon községenként megállapított dica-számmal elosztva a megyére kivetett adó összegét, kiszámították, hogy egy-egy rovásra s továbbmenőleg az egyes községekre hány forint hadiadó esik. Ebből az összegből azután utólag — a hátralékok rovására történt jóváírással — a katonai szabályzatban rögzített olcsó áron leütötték, amit a nép által a katonaságnak természetben szolgáltatott javakból az illetékes katonai szervek mint kellően bizonyítottat elfogadtak. A hadiadót a vármegye ugyancsak a rovások arányában toldta meg — változó, mindegyre növekvő kulcs szerint — háziadóval. Külön kulcs szerint történt a taksafizetők — armálisták, libertinusok, görögök, zsidók, jobbágytelekkel nem rendelkező birkás bérlők, mesteremberek és kereskedők — taksájának megállapítása. — A közbeszédben a jobbágyok által a földesúrnak teljesített természetbeni (kilenced, konyhai és egyéb ajándék) és pénzszolgáltatásokat (census, természetbeniek megváltása stb.) is nevezték adónak. ajándék (munera): eredetileg a jobbágy jószántából nyújtott, idővel teherként állandósult földesúri szolgáltatás. Rendszeresített formája az általában baromfiból, tojásból és vajból álló konyhai ajándék (culinare, datia); az Urbárium egész telek után 2 csirkében, 2 kappanban, 12 tojásban és 1 icce kifőzött vajban állapította meg, továbbá 30 telek után 1 borjút írt elő évenként. Rendkívüli alkalmakkor is kívántak ajándékot a földesúr részére: nagy ünnepekkor, a földesúri család tagjának első miséje (primitiae), esküvője, esetleg temetése alkalmával is. akolkert, ld. kertes település allodiális, ld. majorsági allodiatura, allodium, ld. majorság anno: évben appertinentia: a jobbágytelek tartozéka applicál: alkalmaz árenda: bérlet, bérösszeg árendál: bérbe vesz, bérel áros: kereskedő