Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)
A parasztok vallomásai - III. A Danavölgy helységei
kukoriczánkból, kenderünkből, káposztánkból, annál inkáb kertünkbéli más véleményekből kilenczedet nem adunk. Az mint sem adó, sem ajándék nevezett alatt ez koráig mélt. földes urunk semmit tőlünk nem kívánt. 8. Helységünkben egy puszta házhely sincsen, sőtt ha volna, azonnal lakója tanálkozna. 9. Mink ugy tartyák, hogy szabados személlyek vagyunk, és ha ezen helysigből kívánkoznánk, ell mehetnénk. Datum in possessione Alsó-Némedi, 24-a Februarii 1768. Öreg biró Babai Péter + Törvén biró Benedek Mátyás + Pelsőczi Jósejf esküt + Kranitz Mihály eskütt + Szakatits István helysig nótáriussá m.p. [Pecsét ] Bugyi A pusztán heverés hosszú ideje után 1730 körül kezdett népesedni. Nyolc évvel az alábbi vallomások jegyzőkönyvbe vétele előtt adó szempontjából a következőket vették itt számba a 3 elöljárón kívül: 1 taksafizető (kocsmáros), 74 jobbágy és 11 zsellér (köztük 1 takács és 2 csizmadia); 238 igásökör (közte 6 „uzsorás"), 81 igásló, 198 fejős- és 3 meddő tehén, 107 gulyabeli marha, 10 ménesbeli ló, 165 fejős juh, 65 sertés, 3 köpü méh; kenyérgabona 894, árpa 824, zab 1050 mérő, bor 22 akó. 1 jobbágygazdaságra ekkor 3,1 jármos ökröt, illetőleg 4,1 igásállatot, 1 családfőre pedig 7,8 számosállatot és csupán 10,4 p. mérő kenyérgabonát lehetett számítani. — Földesurai: Beleznay Miklós tábornok, Rodl György, Molnár Pál örökösei, Balogh János örökösei, dicskei Kovács György és Antal. 1. Mink, kik ezen helysighben jobbágykodunk, földes uraink között ell vagyunk osztva, de azoktul semmi urbáriumunk nincsen ki adva, az mint az felül nem is tudunk semmit. 2. Lehet 40 esztendeje, mikor ezen helysiget meg szállottuk. Akkoron mélt. földes urunktul edgyezésünk szerént adodot ki contractusunk, mely mellet: 8 igás ökörtől négy tallért, ugy mindazonáltal, hogy ha egy jobbágynak töb igás ökrei voltának is, többet nem fizetett az az emiétett summánál. — Minden fejős tehéntül egy meszel vajat, minden házi gazda, külömbözés nélkül, egy pár tyúkot, egy eglsz helyes jobbágy 20 tojást, az félhelyes jobbágy pedigh 10 tojást esztendőnkint adott. — Ezen kivül minden házi gazda tartozott két nap kaszálni, azt föl gyűjteni és az hova földes uraságh kívánta, bé hordani. Az mikor földes urunknak szüksíge voltt gyalogh emberekre egy és más munkára, azokat az helysigh ki állította. Nem külömben vontató jószággal és forspontozással az egész helysíghbéllek tartoztak. — Földi termésbül penigh eleinte nyolcadott, azután hetedet adtunk földes urasághnak. Ródd György uram, ezen helysighnek némely résziben compossessor, maga jobbádgyait ugyan ezen contractus mellett kormányozza, és eő kigyelme tőlök a szerént mind adót, mind munkálást kivan. Valónk egész helysighbéli, noha akkor igen kevés számú jobbágyok most említett contractus alatt egészlen 1758-ik esztendeigh. Ekkor és nevezetessen januariusnak 11-ik napján uj contractust vettünk földes urainktul és a szerént kezdettük mind adózásban, mind munkálásban jobbágyi kötelessígünket újra folytatni. Noha ezen contractus is üdőnek folyásával sokakban megh változott, és azon változásokkal bé hozott szokás és usus szerint jobbágyi kötelessígünket mostanában esztendőnként végezzük.
