Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)
A parasztok vallomásai - II. A Galga és a Tápió vidékének helységei - b) Tápiómente
TÓALMÁS — SZENTLŐRINCKÁTA 233 8. Helségünkben üress ház vagy puszta házhel nem tanálkozik, sőtt inkább egy ház helen két ház is vagyon; bár ritkábban volnának házaink és kevesebb számban lakossai. 9. Mink Örökös jobbágyoknak magunkat nem tar tyúk, hanem szabadosoknak. Datum Tóth-Almás, die 17 ma Mártii 1768. Urbany András biró + Rékasi András törvény biró + Fazekas Gergely + Menyhar András + Vagó Miklós + Vidi Imre surrogót us nótárius m.p. [ Pecsét] Szent Lőrincz-Káta A török hódoltság utolsó szakaszában lakott helység, a felszabadító háborúban pusztul el. 1699-re újra népes, a Rákóczi-korban időlegesen ismét elhagyott. 1715-ben 21 jobbágy- és 1 zsellér-lakosát jegyzik föl. 1720-ra az összeírt népesség majdnem megkétszereződik: 42 jobbágyról szerzünk itt tudomást, s 1 kivételével mindnek van szántóföldje (átlag 22,0 p. mérő) és kaszálója; a legelő elégnek mutatkozik, a szántó, mely 2 nyomásos rendszerbe tagolódik, rendszerint három és félszeresen fizet az elvetett magért. 1728-ig is van valamelyes gyarapodás: a 43 jobbágyra, 4 zsellérre és 1 mesteremberre átlagban annyi jut belőle, amennyibe 25,2 mérő vetőmag megy bele. S ez folytatódik a következő időben: 1760-ban már (a 3 elüljárón kívül) a következő az adózó lakosság száma: 1 taksafizető mészáros, azután 69 jobbágy és 5 zsellér (köztük 1 kovács); az állatállomány: 244 igásökör (ebből 2 „uzsorás"), 142 igásló, 164 fejős- és 14 meddő tehén, 25 gulyamarha, 11 ménesbeli ló, 194 fejős juh, 67 sertés, 6 köpű méh; adó alá eső termés: 2208 mérő kenyérgabona, 919 mérő árpa, 1233 mérő zab. Ekkor 1 jobbágygazdaságra átlag 3,3 jármos ökröt, illetőleg 5,2 vonóállatot, 1 háztartásra 8,5 számosállatot és 26,3 p. mérő kenyérgabonát lehetett számítani. — Földesurai: br. Péterffy János, Laczkovics Imre, Beniczky Teréz és Sőtér Gábor örökösei. 1. Nékünk urbáriumunk nincsen, és miolta emlékezünk, nem is voltt. 2. Földes uraink által ki adott contractusunk is nincsen, nem is voltt, hanem hajdani időktől fogva kezdett és folyamatban vett szokás mellett adóztunk és robotoltunk ez koráig. Mélt. báró Péterffi földes urunk részin lakos jobágyok eddig való szokás szerint ugy tartyuk, hogy adozásink változás nélkül esztendőnként meg határzott summában voltának. — Hanem robottyaink időnek jártával, főképen penig közelebb való esztendőkben szaporottanak. Sőtér Ferencz akkori földes urunk részin lakos jobágyok, rész szerint mi atyáink, ezen helségnek megszállásával kik három kötél szélességű földet birtanak, vagyis egész belessek, censusban 3 ft-ot fizettek. — Őszi vetés alá háromszor esztendőnként egy nap szántottak, egy nap kaszáltak, kaszálásokat fel gyöjtötték, fel boglázták, és magok szántása után való őszi-tavaszi földi termésit akkori földes uroknak fel takarították s az szénával együtt, hová parancsoltatott, be hordották. Más adózásokat vagy robotolásokat tettek-é azon időbeli jobágyok, nem emlékezünk. — Előbb emiitett földes urunknak halálával gyermekei között az jószág osztályra menvén, mink is 1718-ik esztendőben fel osztattunk, és osztásnak végezetével előbbeni adózás és robotolás változott, mivel mindenik földes ur ezen vármegyében adózni és robotolni szokott mód szerint maga szükségéhez képest jobágyinak szolgálatit kívánta. Üdővel ezen földes uraink is el halván, az kik utánnok következtének, uj osztályt magok
