Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)

A parasztok vallomásai - I. A dombvidék helységei - c) Tápiósáp vidéke

forspontul adunk. Az uraság udvara körül annak ideiben holmi apprólékos igazétásokat teszünk. 2—3 esztendő folyása által két rendbéli uraságunknak 18 mértföldnyire hossza utat teszünk, és ollyankor ketten-hárman négy lovat öszve fogván, az alatt otthon lévő marhánkkal más munkát nem teszünk. Mindezeknek pediglen bizonyos napi számát nem tudgyuk, minthogy robottunknak szabott napjai nem voltak. A robott is bizonyos számú marhára szabva nem volt, hanem a mennyivel kinek tettszet, annyival menti robottolni. 7. Kilenczedet ekkoráig mindenkoron őszi, tavaszi gabonábúl, borbúi, báránybúi adtunk. Az idén mindazáltal jég által károkat szenvedvén, mind ezekbül tek. uraságunk különös jó voltábúl mindennemű désmánkat el engedte. Más helységek, amennyire tudtunkra vagyon, föllül specificált termésekbűi, hacsak nem curialisok, mi hozzánk képest az kilenczedet szokták kiadni. Adóinkat már föllül meg mondottuk. Ajándékot sem pénzben, sem más termésben földes uraságunknak nem adunk. 8. Puszta ház-hellyeink nincsenek. 9. Örökös jobbágyok vagyunk. Mészáros Mihály, Gombai helységnek fő bir áj a -fCoram me Andrea Czeglédi, loci eiusdem iurato notario m. p. [Pecsét] Bénye Már a török időkben pusztán hever. 1714-től fogva népesedik. A következő évben 10 jobbágyot és 5 zsellért számlálnak itt, akik évről évre zsarolják nyomásokra még nem osztott földjüket. 1720-ban 34 jobbágyot, kik közül 24-nek van (átlag 10,9 p. mérőnyi) szántó-, 22-nek rét-birtoka; legelő céljára Pilis pusztát is bérelniük kell; az elvetett mag közepes esztendőben három- és félszeresen térül vissza. Az 1728-i országos összeírás 34 jobbágyon kívül 21 zsellért is feltüntet, 1 családfőre átlag 5,2 p. mérő szántófölddel. Az 1760-i állapot (a 3 elüljárón kívül): taksafizető van 5 (1 kovács, 1 molnár, 1 mészáros, 1 kocsmáros, 1 zsidó kereskedő), jobbágy 56, zsellér 9 (köztük 1 bognár és 1 csizmadia); jármos ökör 86, igásló 91, fejőstehén 65, gulyamarha 20, fejős juh 245, sertés 27, méhcsalád 12; kenyérgabona 1078, árpa 429, zab 404 mérő; pálinkafőző katlan 5. Átlag 1 jobbágygazdaságra 1,5 igásökör, illetőleg 3,1 vonójószág, valamennyi családfő átlagában 4,2 számosállat és 15,4 p. mérő kenyérgabona jutott. — Földesúr: a Fáy család. 1. Urbáriumunk nincsen, és nem is emléttyük, hogy helységünknek urbáriuma lett volna. 2. Mintedgy 40 esztendőktül fogvást mostani adóinkat és robottánkat bé vett szokásbul teszszük. Az előtt pediglen, néhai tek., nemzetes és vitézleő Fáy Mihály úr ideiben, még helységünknek meg szálitásával in anno 1714, die 27-a Április titulált úrral interimalis contractust tévén, a mellett akkoriban illy módon adóztunk: 1) Minden pár ökörtül avagy lótul esztendőnként 2 tallérokat adtunk. 2) Minden tavaszon edgy napi szántást-vetést tettünk. Mellyben termett gabonát Budára, Váczra és a midőn szükség ugy hozta, Egerben tartoztunk el vinni. 3) Minden pár tehénytűl 1 itze tiszta vajat esztendőnként adtunk. 4) Esztendő által minden gazdasszony egy ludat, 3 tyúkot köteles volt adni. És ebbül állott contractusunk mellett hajdani adónk. 3. Mostanában, amint föllül mondottuk : bé vett szokásbul, esztendőnként helységünktül közönségessen tek. uraságunknak censusképpen füzetünk 129 ft-okat; és ezt minden eszik