Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)
A parasztok vallomásai - I. A dombvidék helységei - c) Tápiósáp vidéke
dónként edgy napot kaszádunk és azon termett szénát más béresek áhal kaszáhattni szokott szénával edgy nap bé hordgyuk és edgy nap föl gyüityük. 50 p. mérő őszi és 50 p. tavaszi vetés alá valót contractusunk szerént tartozunk szántani ; az ollyas szántást minden szántásnak idein 2 napp végezzük. Abban termett gabonát részbül tizedére föl arattván, edgy napp bé horgyuk. Azon kivül az mélt. uraság béres ekéje után teremni szokott gabonát contractusunk szerént hordani tartozván, az ollyas hordást 2 nap végezzük. — Ezen kivül a mezei munkák ideje után, a midőnn szüksége vagyon mélt. uraságunknak, minden hétben 1 napot contractusunk szerint dolgozunk, az mezei munkák ideiben való héti nap azomban el hagyattatik, minthogy a helyett föllül specificáltt aratást és kaszállást tesszük. És ebbül áll egész esztendőbéli robottánk. Ezeket pedig annyi számú marhával teszszük, a mennyivel magunknak dolgozni szoktunk, seőt gyakrabban kevesebbel is. 7. Helységünk curialis lévén, őszi és tavasf zJi gabonából, borból, bárányból, méhbíd heted désmát szoktunk adni; ugy a szerént más curialis helységek is ezen nemes Pest vármegyében füzetik az désmájukat. Adóinkat már föllül meg mondottuk. Ajándékot sem pénzben, sem más termésekbűi nem adunk. 8. Puszta ház helyeink nincsenek. 9. Edgy némellyek örökös jobbágyok vagyunk, edgy némellyek pedig szabadossok. Mendel helységnek fő bírája, Fabok János [ + ] Coram me notario loci, Georgio Lukaczovics m. p. [Pecsét] Saáp (Tápiósáp) Puszta hely már a török uralom utolsó idejében. 1715 körül kezd népesedni; ekkor 12 jobbágyot írnak itt össze, de azzal a megjegyzéssel, hogy a földesúr azt a keveset is, amit megműveltek, magának foglalta, s így nem élhetnek meg, tovább kell állniuk. Öt év múlva újra található itt 28 jobbágy, de szántóföldje csak 16-nak van közülük (átlagban nem több 7,6 p. mérőnél, s azt is évről évre kénytelenek bevetni, úgy hoz háromszoros termést), kaszálója 19-nek (a rét nagyobb részére is az uraság tette rá kezét), s 4-en már szőlőt is kezdenek művelni ; a legelő azért elég, mert a jószáguk kevés. Még az 1728-i adatok is a földesúri kisajátítás nyomasztó súlyát tükrözik: a 15 jobbágy és 1 mesterember mellett nem kevesebb mint 23 zsellért számlálnak elő, a szántóföldből átlag csupán 2,6 p. mérő jut 1 családfőre, s így még mindig esztendőről esztendőre kénytelenek zsarolni, minden pihentetés nélkül. 1760-ra megváltozik a helyzet, az adózók száma (nem beszélve a 3 elüljáróról) már 5 taksafizető (1 molnár, 1 mészáros, 3 kocsmáros), továbbá 89 jobbágy és 18 zsellér (köztük 1 kádár, 1 takács, 1 szűcs és 1 csizmadia); állatállományuk 259 jármos ökör, 138 igásló (ebből 1 „uzsorás"), 201 fejős és 5 meddő tehén, 89 gulyabeli marha, 6 ménesbeli ló, 304 fejős juh, 83 sertés, 11 köpű méh; a termés: 2892 mérő őszi gabona, 1096 mérő árpa, 1024 mérő zab, 404 akó bor. Ekkor 1 jobbágygazdaságra 2,9 igásökröt, illetőleg 4,3 vonóállatot, 1 családfőre 6,7 számos állatot és 25,8 p. mérő kenyérgabonát lehetett számítani átlagosan. — Földesúr: a Sőtér család. 1. Semminemű urbáriumunk nincsen, és nem is emléttyük, hogy valaha helységünknek urbáriuma lett volna. 2. Mindenkoron megszálétásátúl fogvást helységünknek mind ekkoráig bé vett szokás szerint (semminemű contractusunk nem lévén) adóinkat és robottánkat álandóképpen (amint következik) földes uraságunknak tettük.
