Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)

A parasztok vallomásai - I. A dombvidék helységei - c) Tápiósáp vidéke

Mende Már a török kiverése előtt puszta, 1724-ben népesül. 1728-ban 17 jobbágy és 1 mesterember lakja, egyre-egyre átlag 3,9 p. mérő vetőmagnak megfelelő szántóföld jut. A következő évtizedek alig hoznak fejlődést: az 1760-i adóösszeírásban a 2 bírón kívül 2 taksafizető (1—1 kovács és kocsmáros) szerepel, azután 18 jobbágy és 1 zsellér, akik közül az egyik takácskodott is; 34 igásökör, 31 hámos ló, 32 fejőstehén, 4 gulyamarha, 2 ménesbeli ló, 15 fejős juh, 12 sertés, 4 köpű méh; kenyérgabona 382, árpa 207, zab 211 mérő, bor 128 akó, 2 pálinkafőző üst. Számítani lehetett átlagban 1 jobbágygazdaságra 1,9 jármosökröt, illetőleg 3,6 igásállatot, 1 családfőre pedig 5,1 számosállatot és 18,2 p. mérő kenyérgabonát. —• Földesura gr. Koháry Miklós. 1. Urbáriumunk nincsen, és nem is emléttyük, hogy valaha lett volna. 2. Mostani adóinkat ab anno 1756. contractus mellett mélt. uraságunknak füzettyük. Az előtt pediglen semmi contractusunk sem lévén, csak bé vett szokásbul esztendőnként közönségessen az egész helységünktűi censusképpen 129 ft-okat füzettünk, melly summában egész esztendőbeli korcsmának és mészárszéknek jövedelme helységünkre hagyattatott. Most pedig magunk könnyebbségével azon adónk meg változván, contractusunk mellett ily módon adodzunk, tudniaillik: 3. Esztendőnként közönségessen helységünktűi adóképpen 100 ft-okat füzetünk, és a mellett mélt. uraságunknak egész esztendőbéli bor-korcsmája és mészárszékinek jövedelmit birjuk. Ezen kivül pedig pénzben semmi adót sem adunk. Hasonlóképpen culinárékból valót sem. 4. Köz-javunk: 1) Vagyon fél esztendeig való bor-kercsmánk helységünk számára minden arenda nélkül, és annak hasznát köz szükségünkre fordéttyuk. 2) A mint föllül emiétettük, 100 ft adó mellett birjuk az mélt. uraságnak korcsmáját is és mészárszékit, melly éknek jövedelmibűi mondott adónkat füzettyük. 3) Helységünk határában mélt. uraságunknak tilos erdeje lévén, abbul, midőnn az uraságnál jelenttyük magunkat, ingyen szerszámra és épületre való fát szükségünkhöz képest szabad vágnunk, sőt tűzre való nyessedéket is. 4) Helységünk számára vagyon edgy köz-földünk, mellyben 11 kila vetés mégyen, és azt helységünk számára vettyük. 5) Vagyon egy köz rétünk, mellyben esztendőnként 3 szekér széna szokott teremni, és azt helységünk számára fordéttyuk. 6) Mélt. uraságunknak különös jó voltából szomszédságunkban lévő Biliéi pusztán minden különös arenda nélkül, egyedül désmábűl földecskéket bírunk; edgy némellykor, jó nedves esztendőben minden füzetes nélkül ottan kaszállunk, sőt marháinknak ősszel és tavaszszal szabad pascuatiojuk vagyon, tilos helyeken kivül, mellyek azon pusztán egyedül az mélt. uraság marháinak legeltetésére reserváltattni szoktak. 7) A midőnn máknak ideje vagyon, minden különös kibérlés vagyis arenda nélkül mélt. uraságunk erdeiben szabad makkoltat ásunk vagyon, ugy az gubát is erdeibűi mélt. uraságunknak szabadon szedjük, abbul sem kész pénzt, sem gubát nem adván. 8) Pesthez 3 mértföldnyire lakván, a mink vagyon, az ottan lévő piarczon maga follyó árrán distrahállyuk, és avval ügyünket segélttyük. 9) Szőlőhegy lévén határunkban, azon többnyire maid minnyájunknak szőlőcskéje vagyon, s termésébül, Isten áldását adván, magunkat segéltyük. Fogyatkozást határunknak, hogy rész szerint szűk és heverő marhánknak nem elégséges. 5. Három vetőre vágynak szántó földgyeink, és azokban edgy egész ház-helyes gazda 32 p. mérőt el vet. Fél helyessek és gyalogjaink helységünkben nincsenek. Réttyeink szűken lévén, edgy egész ház-helyesnek edgy szekér szénája szokott teremni. Sarjút nem kaszállunk, mivel falunkhoz az rétünk igen közel vagyon, és arra első kaszállás után azonnal mindennemű marhánk reá mégyen. 6. Biliéi pusztán, szomszédságunkban mélt. uraságunknak contractusunk szerint eszten-