Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)
A parasztok vallomásai - I. A dombvidék helységei - a) Cserhát-vidék
Vannak kukoriczás földecskéink is, mellyekben edgy gyalog gazdának edgy ember kapálló kukoriczás földgye vagyon. —Ezen kivül marhás gazdáknak vagyon kender földecskéjek is, mellyben edgy p. mérő kender magot edgy ház helyes gazda ell vetheti. Réttyeink egyedül marhás gazdáinkra osztattak, mellyek en edgy gazda, a ki két, három vonyó marhat tartt, fél szekér szénát meg kaszálhat, a ki pedig több vonyó marhát szokott tartani, edgy szekér szénát azokon kaszálhatt. Sarjú réttyeinken nem szokott teremni. 6. Robottát földes uraságunknak nem teszünk, hanem, mint már emiétettük, nyolcz száz ft-okat contractus mellett fizettvén, abban robottánk is foglaltatik. 7. Öregeink tűi hallyuk, hogy hajdan Vácz várassanak határábul tsak tizeddésma adattatott, és egyedid néhai nagy emlékezetű püspök Dvornikovics által az kilenczed hozattatott bé, és mind ekkoráig azon időtül fogvást őszi és tavaszi gabonábul, borbul, bárányokbul és méhekbül kilenczedet és tizedet adunk. Nem különben más helységek is (a mennyire tudtunkra vagyon) a szerint kilencedet és tizedet szoktak adni. Az adónkat már meg neveztük. Ajándékul ab anno 1744. húsvétra edgy borjut, pünkösd ünnepeire 5 akó sört tek. uraságunknak szoktunk adni. 8. Puszta ház helyeink egyébbképpen nincsenek, hanem egynéhány napokkal ezelőtt az Duna jégnek indulásával meg áradván, tizenhárom házunkat rontotta meg. Máskülönben ekkoráig az tek. uraságunk alatt szaporottunk. 9. Szabadossak vagyunk. Tótth Imre, tek. nemes Káptolon Vácz várassanak feő bírája m. p. Coram me Michaele Csiky, capitularis civitatis iuratus nótárius m. p. 25 [ Pecsét] Duka (Vácduka) A törökkor végén már pusztán állt; csak 1727-től fogva népesül. 1728-ban még csak 15 jobbágyot írtak itt össze, segyre-egyre átlag mindössze 2,5 p. mérő szántóföld jutott. 1760ban sem lakta több a 2 elüljárón kívül 4 taksafizetőnél (1 mészáros, 1 kovács, 1 kocsmáros, 1 zsidó pálinkafőző) és 16 jobbágynál (az utóbbiak között 1 bognárt, 1 kádárt és 1 takácsot tüntettek föl), akik együtt 30 igásökröt, 9 hámos lovat, 16 fejőstehenet, 45 fejős juhot, 3 sertést, 164 p. mérő kenyérgabona-, 69 mérő árpa-, 19 mérő zab- és 24 akó bortermést mondhattak magukénak. 1 jobbágygazdaságra eszerint átlag 1,9 jármos ökröt, illetőleg 2,4 vonóállatot, 1 családfőre 2,5 számosállatot és csak 8,2 mérő kenyérgabonát lehetett számítani. — Földesura dezseri Rudnyánszky József tanácsos. 1. Semminemű urbáriumunk nincsen, s nem is emléttyük, hogy valamikor helységünknek valamelly urbáriuma lett volna. 2. Kész pénzbeli adót mostani tek. uraságunknak semminemű titulus alatt ekkoráig nem adtunk, hanem a minemű alább következendő culinárékat esztendőnként szoktunk adni, azokot 32 esztendőtűi fogvást mostani uraságunk alatt bé vett szokás szerint adgyuk. Emiétett esztendők előtt pediglen mélt. gróff Koháry família alatt lévén, akkoriban minthogy még határkőnk kissebb volt, contractus mellett mind adónk, mind robott feiben 60 ft-okat füze ttunk. 3. Már föllül emiétettük, hogy kész pénzbéli adót tek. uraságunknak nem füzetünk, hanem culinárékat esztendőnként adunk, ugy mint közönségessen 20 egész helységünk tojást 25 Előttem, Csiky Mihály, a káptalani város hites jegyzője sk. 26 Együttesen.
