Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)
II. A vetőgép megjelenése a feudális Magyarországon
vitája volt ebben a kérdésben Ugazy val, akinek egyik alkalommal ezt a választ adta: „Én mindenre mernék Ugazy Orral fogadni, hogy annyi maggal, akkora és ugyanazon készületű földet, mint a vetőmív vet, úgy vetek el (kézzel), hogy az én magvamból fél annyi kettős vagy hármas szem nem lessz, mint a vetőmív után, és egy szemmel sem terem kevesebbet, mint ez. Ijjen vető pedig, mint én, úgy hiszem, hogy a mi hazánkban sok ezer van . . . Senki a földmívelő szerszámokat jobban, mint én, nem betsüli, de elfogadom, hogy (ha) egygyügyübbeket és oltsóbbakat nem találunk, még 100 esztendő múlva sem lessz módi a köznép kezében, kivált a vetőmív." 55 A vetés gépesítésének magyarországi történetében Pethe Ferenc idézett szavaival kapott először határozott hangot az a követelmény, hogy a fejlődésnek nem szabad megállnia a nagyuradalmi termelés kiszolgálásánál, hanem a haladó technika előnyeiben részesíteni kell a paraszti birtokokat is, azok arányainak és szükségleteinek megfelelő módon és méretekben. Ezekben az években látott napvilágot Vedres István, a neves szegedi földmérő leírása a Nagybecskerek környéki mezőgazdasági állapotokról. Az ő megállapítása is az volt, hogy „a vetőművet azoknak az erszényéhez készítették, a kik magok életekben talán soha egy barázdát se szántottak; egy szóval nem a földmívelőknek, hanem a földmíveltetőknek ... a kiket a földmívelő tart az ő izzadtságos munkájával."56 Ugazy 1818-ban 8 évre szóló privilégiumot kapott a császártól, miután a kísérletek igazolták, hogy „ezen Machinával végeztetett vetések szebben és sűrűbben állottak s következőképpen vígabb aratással biztatták a gazda tsűrét". Ámde az Ugazy-féle vetőgép árát időközben emelték, a nagyobbik fajta ára 450 váltó forint volt, a kisebbiké 140 forint, amihez még Bécsújhelytől tetemes szállítási költség járult, 57 ezek a gépek tehát nem juthattak el a mezőgazdasági termelés kisüzemeibe. Ugazy szerint azért nem, mert „az értelmes férfiak által elismert" találmányai ellen „sok ócsárló állt fel", részben tudatlanságból, részben rosszakaratból. A 15 soros vetőgépe volt az első, amely a nagybirtokon „a használatból kiesett". 53 Az ellentmondás, ami a tőkés fejlődésnek már kezdetén is sajátja, abban is megmutatkozott, hogy akiknek érdekük lett volna s akartak lépést tartani a termeléstechnika fejlődésével, azok is lépten-nyomon akadályozóivá váltak a továbbjutásnak. Az écskai uradalom ura megvette majorsági földjeinek eredményesebb művelése végett a gabona sorvetőekét, a háromsoros kukoricavető ekét, a lókapát, irtó ekét és egyéb korszerű készületeket, de mert első tapasztalataiból azt a következtetést vonta le, hogy „tsak a für55 Ugazy V.: Jegyzések az elvetett maghoz. NG 1816. I. 257. jzet. 50 Vedres István: Étska Kisded Rajzolattja. Szeged 1817. 25. ° 7 TGy 1818. VIII. 131. 58 Ugazy V.: Elvetendő magnak elhatározása. Ismertető 1837. II. 87.
