Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)
Előszó, írta dr. Wellman Imre
részenként mégis igen változó piaci lehetőség. A munkaerővel és -idővel való takarékoskodás, általában a költségkímélés szempontja földesurainkat még nemigen serkenti a vetés gépesítésére: ahol nem kell a majorsági földek rohamos megnövekedésével számolni, a jobbágyok ingyen robotja rendszerint bőven áll rendelkezésükre. Nem nyom a latban a lakosság kenyérrel való ellátásának kívánalma sem: rossz termés idejét leszámítva, rendszerint nincs hiány gabonafeleslegekben, többnyire inkább az áru— piac-kapcsolat s a mélyre szorított árak okoznak problémát. Elsőben a napóleoni háborúk inflációval tetézett gabonakonjunktúrája lendít egyes közlekedés szempontjából kedvezőbb helyzetben levő nagy uradalmakat a fejlettebb agrotechnika felé: a terményfeleslegekért kapott pénzből ekkor feudális jellegű, birtokszerzésbe való befektetésen túl itt-ott kapitalista jellegű beruházásra, a holt leltár korszerű felfrissítésére is jut már. A vetőgép azonban jobbára a kísérletezés korát éli még, nem mentes tökéletlenségektől (nehéz beállítás, egyenetlen munka, magtörés, dugulás stb.), pontos alkalmazása, részben fából való szerkezetének kezelése értelmes, gondos munkáskezeket kívánna. Ám robotos jobbágytól ilyesmit éppoly kevéssé lehet várni, mint a föld alapos, simára s porhanyósra valóelmunkálását. Nem meglepő hát, ha a századforduló külföldi újítások dolgában tájékozott jeles gazdái szkeptikusan nyilatkoznak a vetőgépről s a kézzel való hagyományos paraszti vetés mellett törnek lándzsát. Nem a haladás iránti fogékonyságban van hiány: néhány mintagazdaság, ahol: bérmunka alkalmazásának s a kísérletezésnek adva vannak a feltételei,, a külföldről behozott vetőgépeket is csatasorba állítja a váltógazdaság sikeres meghonosításáért, elsősorban kapásnövények termesztésével kapcsolatban; még a gabona soros művelésével való próbálkozásra is akad példa. A termelőerők s a mezőgazdasági szakismeretek fejlődése, az intenzívebb gazdálkodáshoz kapcsolódó munkaerőprobléma, a feudalizmus válságának elmélyülésével növekvő mezőgazdasági árutermelés fokról fokra a gépesítés útjára tereli a magyar mezőgazdaságot. Nagy uradalmak felé, hol az újnak ingere, a haladással való kérkedés amúgy is megteszi a magáét, nagy szerepe van Keszthely kisugárzó hatásának: a Georgikon nem fukarkodik az új külföldi vetőgépek megszerzésével és kipróbálásával, s így az onnan kikerülő szakemberek ott szerzett közvetlen tapasztalatai nagyban hozzájárulnak a korszerű agrotechnika elemeinek terjesztéséhez. Középbirtokok irányában, hol kevésbé nyílik mód kísérletezésre,, csak az 1830-as évektől érvényesülhet a Gazdasági Egyesület közvetítő^ funkciója. Kisbirtokok számára Pethe Ferenc előbb egyszerű vetőekét szerkeszt, majd egy-egy vetőgép megszerzéséhez, használatához többek társulását sürgeti (ami azonban jóval később is csak itt-ott válik valósággá)^ A pénznek nyomasztó szűkében, mely az ország félgyarmati helyzetéveli járt együtt, nemcsak a meglehetősen drága vételár s a megfelelő kezelés-
