Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)

II. A vetőgép megjelenése a feudális Magyarországon

a Barrau-féle francia eredetinek a rajzai után készült egyfajta „török búza vető", amit ,,az Állattenyésztő Társaság Köztelkén e közelebbi napokban látomásra kiállított jelenségek közül" emelt ki az egykorú tudósítás.

96 Nyakba akasztható, kézi vetőkészülék volt ez, amit 1830-ban szabadalmaztattak Párizsban. A magszekrény alján elhelyezett fogantyúval hozták forgásba a kefés vetőtengelyt, s az 5 csövön át szórta a magot az előre szántott barázdákba. A vetőcsöveket tetszés szerinti számban lehetett működtetni. Egy ember napi 9—12 holdat vetett el a géppel, a kézi vetéshez képest fél-, harmadrész magmegtakarítással. A kihulló nyílás alsó lemezének cseréjével másfajta magvak vetésére is alkalmas volt. 1837-ben még hirdették Magyarországon eladásra, ára 16 ft volt.

97 Kolozsvárott Rajka Péter marosvásárhelyi születésű, Bécsben végzett technikus, 1840-ben Bolyai Farkas támogatásával nyitotta meg gépműhelyét, amelyet az akkori sajtó — bár csak 10—12 munkással dolgozott — gépgyárnak nevezett, s melyben 1846-ban már nemcsak vasekét és „rézsútos boronát", hanem kétsoros kukorica- és répa vetőgépeket is készítettek. Erdélyben, ahol „eddig a mezőgazdasági gép még teljesen ismeretlen fogalom volt",

98 az Erdélyi Gazdasági Egylet is pártfogásába vette az új üzemet, és 1845. évi közgyűlésében javaslatot fogadott el, hogy a külföldi gépek drágasága miatt „czélszerű és óhajtandó lenne egy gazdasági eszközöket készítő gépész meghonosítása s ez okból éppen most a városban lakó és jó gépi munka által többszörösen kitüntetett erőműves Rajka Péter különös méltatása s gyarapodásának az egylet hatalmában levő eszközök általi előmozdítása". A manufaktúra komoly gyárrá fejlesztése a szükséges tőke hiánya miatt nem sikerült.

99 6. A Magyar Gazdasági Egyesület és a magyar vetőgépgyártás Már Pethe Ferencnek kedvenc elképzelése volt a mezőgazdák társulása a korszerű termeléstechnika lehetőségeinek kihasználása végett. Magyar-ország boldogulásának „legfőbb gyökere" a földművelés — írta 1818-ban —, a föld eredményes művelésének legfőbb akadálya pedig „a gyalog erők szűk volta". Szerinte csak „jó készületű szerszámok és műszerek" segíthetnek ezen a hiányosságon, de mivel minden földművelő nem tudja meg-szerezni az újfajta szerszámokat és gépeket, azt ajánlja, hogy 10—20 tehetősebb gazdának össze kellene állnia és együtt kellene „3 okos Mester98 Jelenkor 1835. 380. 97 Tudománytár 1834. III. 160. — Jelenkor 1835. 47. sz. — Honi s Külföldi Gazda és Kereskedő 1837. 12. sz. 95. 98 Sipos Kamilló: Az Erdélyi Gazdasági Egylet története. Kolozsvár 1911. 15, 49. 99 Imreh István: Rajk (sic!) Péter, az erdélyi mezőgazdasági gépgyártás úttörője. Korunk 1958. 1487. kk.