Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)

II. A vetőgép megjelenése a feudális Magyarországon

soron mennyiségi törekvéseitől. Az angol gazdáktól Thaer hazáján át a Szepességig mindenütt új irányba kezdett elfordulni az agrotechnikai fejlődés vonala: olyan talajművelő szerszámokat, olyan vetőgépeket sürgetett a közérdeklődés, amelyek nem főként a nagyobb hozamot, hanem mindenekelőtt több hasznot biztosítanak tulajdonosaiknak. A sorvetés kétségtelen előnyeinek felismerése ösztönzött a gabona és aprómagvak sűrűsorú vetéséhez alkalmas gépek fejlesztésére, ugyanakkor a sorművelés gép- és munkaigényesebb módszerét a kapás kultúrák növekvő területére szűkítette. Magyarországon a sorművelés körüli harc főleg a szakirodalom lapjain, a szakmai sajtó berkeiben zajlott le s csak kisebb méretekben a gyakorlatban, egyes birtokokon végzett kísérletek formájában. Sokan korainak tartották magyarországi viszonyok közt a gépesítésnek arra a színvonalra fejlesztését, ami a sorművelés agrotechnikájához szükséges. A vita évtizedeken át folyt. Még 1857-ben is jelent meg ezzel kapcsolatos sajtó kommentár:

91 „A magyar gazdák majdnem általános hibájának róható fel az, hogy előre kapkodnak oly eszmék után, melyeket, elérni vagy a gyakorlatban életbe léptetni nem képesek; hogy a gazdasági haladásban előgördülő akadályokon egy ugrással vélnek áthatolhatni a nemesebb eszmék világába, a helyett, hogy lépésről lépésre menve ügyekeznének a fokozatos újításokat behozni . . . Némely gazda a sormívelésről olvasván egy jó czikket, tüstént életbe kívánja azt léptetni, holott még jó ekéje s boronája sincs, melyek segítségével a földet a sormívelésre alkalmassá tenni lehetne, szóval: parasztosan sem tud jól szántani, és már a sorvetésről álmodozik . . . Azt hiszi: mindent, megtett és elmondhatja, miszerint az ő gazdasága tökéletes." A XIX. század elejének Magyarországán (ellentétben Angliával, ahonnét a sorművelés elindult) sem a népsűrűség, sem a termőföldhiány nem késztette a gazdákat, hogy több gép, több talajmunka, több növényápolás gondjainak vállalásával igyekezzenek többet kitermelni a földjükből. A feudális termelési viszonyok közt a gép is csak ritkán váltotta be a reményeket. A keszthelyi Festetics-uradalomban 1830. körül 74 holdon géppel, sorba vetették a rozsot, s az eredmény:

92 4 6 holdon elvetettek holdanként 1,95 köböl magot, termett holdanként 9,16 köböl, vagyis egy szem vetőmagból 4,7 szem termés. A kísérlet 28 holdas tábláján holdanként 1,32 köböl rozsot vetettek, 8,24 köböl lett a termés, egy magból 6,2 szem. Minthogy ebben az időben a kézi vetés is meghozta a kb. 5—6-szoros magtermést, a keszthelyi uradalomban is nagyrészt kézzel történt a vetés. Erre vall a központi igazgatásnak 1828-ban az egyes gazdaságok számára 01 Török Sándor: Vidéki gazdasági egyletek alkotásáról. GL 1857. febr. 19. 02 OL, Festetics család ltára 1444. fasc. 113.