Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)
II. A vetőgép megjelenése a feudális Magyarországon
A kapás sormüvelés iránti érdeklődés egyre alábbhagyott Magyarországon is. A Mezei Gazdák Barátja 1829-ben Thaert idézte: „Bár melly sok és tüzes védelmezőket és követőket talált is az újabb időkben a gabonának sorban való vetése ... de ugyan ellenzőre is talált elégre, még pedig a legpallérozottabb Anglus gazdák között is." Megállapította, hogy a lóbabot érdemes sorműveléssel termeszteni, de semmi egyebet. 86 A kiadvány következő évi kötete is foglalkozott a kérdéssel. Ekkor már kialakult Thaer határozott véleménye, mely szerint a gabona sorműveléssel kétségtelenül bővebb termést ad, de kevesebb a haszon rajta, „a gazdaságban csak akadást és hátramaradást okozván". Annyit ismert el csupán, hogy a sorművelés kicsinyben eredményes lehet, vetőmagtermesztésnél is beválik, de nagyban nem célravezető 87 . Magda Pál egy sor angliai tapasztalatot idézett, ilyeneket: Milton-ban kézi vetés után 25, sorvetőgép után 30 köböl búza termett, másutt kézi vetés után 37, gép után 44 köböl árpa. Az eszközleltári és munka befektetéshez képest valóban jelentéktelen eredmény-többletekből született a konklúzió: „A soros gazdaságot tsak ott lehet szerentsésen gyakorolni, a hol a föld mívelésre jól el van készítve, s meg van tisztítva a föld; a hol ez nem igen agyagos és a hol a földmívelők okos, gondolkodó, alkalmatos emberek s egyszersmind olly vagyonosak is, hogy a költséges mívszereket . . . megszerezhetik maguknak; egyszóval tsak olly mezőgazdáknak való, a millyenek a Chinaiak, az Angolyok, a Németek, a Belgák." 88 Ahol egy művelési mód ennyi előfeltétel függvénye, ott nem volt várható annak szélesebb elterjedése. Ezért történt, hogy bár Németországban évente 10 millió mázsa gabona ment veszendőbe a vetések rossz magtakarása, a kései vetés és egyebek miatt, a sorművelés mégsem tudta kiszorítani a kézi vetést, amely még a XIX. század közepén is általános volt Németországban. 80 A szepességi agrár-polihisztor, Leibitzer János szerint „a vetés egyenlőségének eszközlésére sokféle vetőművszert gondoltak ki az újabb időben, de ezek sokszor elég nagy árok mellett is meg nem feleltek a várakozásnak". Szerinte egy ügyes vető ember kézzel is tud szükség szerint ritkábban vagy sűrűbben vetni, és „szint olly takarékosan bánhat a maggal, valamint a művszer. Ezen művszerek némelyike által a soros művelést gyakorolták . . . Igaz, hogy eképen felette szép magnak való gabona termett ugyan, de a termés meg nem fizette még is a művszer és a művelés költségét." 00 A haszon-szempont utóbb kezdte függetleníteni magát a termelő munka tulajdonképpeni céljától, az emberi szükségletre való termelésnek első 80 Mezei Gazdák Barátja. V. db. Pesth 1829. 59. 87 Uo. VII. db. 1830. 269. kk. 88 Magda Pál i. m. 149. 89 C. Büchner: Die Saamen-Ersparung. Leipzig 1847. 90 Leibitzer János: Földmívelés, vagyis alapos oktatás . .. Pesth 1835. 140.
