Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)

II. A vetőgép megjelenése a feudális Magyarországon

parlagon maradó 13,4 millió hold föld termelésbe állításával az ugaros gazdálkodás felszámolásának? Ugazy tovább kísérletezett. 1838. tavaszán, majd 1839. őszén, Bécs közelében, 16 holdon végeztek nyilvános próbavetéseket. A magyar mezőgazda társadalom érdeklődése kísérte ezek eredményeit. 1842-ben a Magyar Gazda szerkesztősége bejelentette, hogy „megrendelésekre a bérmentes megbízást szívesen elvállalja". Ugazy 115 forintért ajánlotta Magyarországra „3 vasú vetőgépét", amivel egy pár ló 3—4 holdat munkált meg naponta. Piacon volt ezenkívül az „egyvasú" Ugazy-féle vetőszerkezet. A háromvasú is, az egyvasú is voltaképpen vetőeke volt. Volt még Ugazynak egy, a babilóniai rabszolgák ős-vetőekéjére emlékeztető találmánya, a „bai ázdavető" : egy ekére szerelt garat, amibe a vető ember a vállán hordott zsákból eresztette a magot, és csak egy „emelcso-kulcsot" kellett lépésenként megnyomnia, hogy a maglevezető cső kihullássá a magot a barázdába. Egy ilyen vetőszerszám 9 ft 38 kr-ért volt kapható.

83 A Németországból, Hohenheimből ajánlott vetőgépeknek ezidőtájt Magyarországra érvényes árai: kétsoros repcevetőgép mozgó vetőcsövekkel 7 ft 6 kr, gabonát szórva- és sorbavetőgép 100 ft, gabona sorműveléséhez töltögető eke 8 ft 24 kr.

84 5. Az egyoldalú haszon-szemlélet a technikai fejlődés akadályozója A vetőgépfejlődés lendületét a XVIII. század óta a sorművelés agrotechnikájának újdonsága és a vele kapcsolatos gazdaságossági törekvések determinálták. Ez a technika azonban (nyilván nem függetlenül a közben bekövetkezett gabona dekonjunktúrától) irányt változtatott, mert kiderült, hogy sorba vetni jó és hasznos, de utána a kapálás drága és nem is minden körülmények között előnyös, sőt káros is lehet. Az okok láncolatából következett, hogy erősödött a vetés efajta gépesítését ellenzőknek a hangja. Dombasle, a Magyarországon is elismert szakember (a „francia Thaer") 1821-ben megállapította, hogy a géppel sorbavető angol gazdák között terjed az a nézet, amely szerint a vetőmag mennyiségének csökkentése minden esetben a termés jelentékeny csökkenésével jár, s ezért újabban ugyanannyi vetőmagot használnak sorvetésnél is, mintha szórva vetnének. A sorművelést ebben az időben kezdték Angliában is mind kevesebben alkalmazni, a gyakorlati gazdák egy része visszatért a szórt vetéshez. Dombasle könyvének németre fordítója, dr. Friedrich Carl Medicus hozzáfűzte, hogy az északi grófságokban, Skóciában még általánosan elterjedt főként a búza kapás sorművelése.

85 83 Gép-tan. MG 1842. jan. 23. 101. 84 Th. Baleké i. m. III. 273. 85 Dombasle i. m. I. 213. 6» 83