Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)

Előszó, írta dr. Wellman Imre

lehetett állapodni azon, hogy gépi vetéshez mintegy ötödével kevesebb magra van szükség. Ebben azonban még nem merült ki a vetőgépnek a kenyér-szükséglet szempontjából való nagy jelentősége. A gépi vetéssel folytatott próbálkozások nyomán mind bizonyosabbá lett az eleinte hitetlenkedve fogadott felismerés, hogy a kevesebb, de szabályos sorokban elvetett mag bővebben terem a szórt vetésűnél. Ez az előny persze csak kellő megművelés esetén vált jelentőssé s szilárdan megalapozottá. A vetőgép csak szép simára megmunkált, kiemelkedés-, gödör- és göröngymentes földön működött megfelelően; egyik, nem lebecsülendő jelentősége épp abból adódott, hogy használatával szükségképp jobb talajművelés járt együtt. De még inkább a többtermelés irányába mutatott a vetés talaj-adottságoktól meg nem zavart egyenletessége, mely az agrártudomány bontakozásával párhuzamosan a vetőgépnek Cooke merítőkanalas szerkezetéből kiinduló tökéletesedése során jutott el a megvalósíthatásig. A növényfaj igényének megfelelően szabályozható vetésmélység, állítható sortávolság, soron belül elérhető kívánatos tőtávolság és kellő magtakarás módot adott a növények számának szabályozására, a növény-egyedek optimális fejlődési feltételeinek biztosítására. A nagyobb terméseredmény elérésének kérdése szorosan kapcsolódott a hagyományos gazdálkodás gyökeres átalakulásához. Az ugar bevetése véget vetett a gabonafélék szántóföldi egyeduralmának: a kalászosok sorába, növekvő súllyal, kapás- és takarmánynövények ékelődtek. Utóbbiak térfoglalása egy ideig a szórvavető gépek terjedésének adott táplálékot, általában a váltógazdaság, a növénytermesztés sokoldalúvá válása pedig szoros kölcsönhatásban haladt a sokféle maghoz alkalmazható, univerzális vetőgép kialakulásával. A vetőgép révén kellő távolságban létrehozható sorok adtak, főképp Angliában, arra is ösztönzést, hogy a kapásnövények művelésével járó új, intenzívebb földművelési technika, nagyobb terméseredmény reményében, a gabonavetés ápolására is kiterjedjen. A költséges sorközi, kapás gabonaművelést azonban csakhamar háttérbe szorította a jövedelmezőség, a haszon szempontja, mely a vetés gépesítésének története folyamán nemegyszer keresztezte a bővebb hozamok, a többtermelés mélyebbről fakadó követelményét. Magyarország, nem térve ki a későbbi híradásból ismert, még magában álló XVII. századi újító próbálkozásra, a XVIII. és XIX. század fordulóján kapcsolódik a vetés gépesítésére irányuló európai mozgalomhoz; ezzel indul a vetőgép hazai életútjának első szakasza. A fejlődést többrétűvé bonyolítja egyfelől a szakadéknyi távolság, mely a gépesítés bő lehetőségeivel rendelkező nagybirtok s a jobbágysors és nyomásos gazdálkodás kötöttségeinek hálójában vergődő szegényparaszt között tátong, másfelől a Bécstől való gazdasági függőség következtében korlátok közé szorított, ország-