Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)

I. A vetőgép működési elveinek és első típusainak kialakulása

szomszédaim utánam csinálják, s így azt gondolom, hogy hasznosabb paraszt vagyok, mint könyvkereskedő."

97 Az idézett levélrészlet plasztikusan világítja meg a kor haladó mezőgazdáinak viszonyát a technikai fejlődéshez. 1804-ben, sok évi tapasztalat leszűrése után — írja Thaer —, „Engelke, az ügyes hannoveri mechanikus segítségével készítettem egy kívánságomnak mindenben megfelelő vetőgépet, bár még ezen is van javítani való. Szerkezete a magszórás tekintetében a Tull- és Ducket-félekkel azonos. Az Angliában első helyen álló Cooke-félénél az enyém egyszerűbb és tartósabb. Cooke vetőgépe sok gondozást igényel, főleg mert a vetőszerkezet kanalai könnyen kihullanak a hengerdobból, és más alkatrészek is könnyen meggörbülnek."

98 Thaer megtartotta a Ducket-féle magszekrényt, de Cooke rendszere szerint újra egyesítette a barázdahúzó- és a vetőkészüléket. Ezzel megtakarított a gép körül egy munkást, s ami még fontosabb, biztosította, hogy a vetőgépből kihulló mag a vetőbarázda meghúzásával egy időben, vagyis a barázda beomlása előtt jut a magágyba, ami előfeltétele az egyenletes kelésnek. Néhány év múlva így írt vetőgépéről: „Az általam feltalált sorvető készüléket. . . hosszabb használat után olyan célszerűnek, tartósnak, könnyen kezelhetőnek, minden szándékomnak megfelelőnek tartom, hogy mást nem is kívánok, bár vele csak gabonát, borsót, lencsét és bükkönyt lehet vetni, de aprómagvakat, mint a Cooke-félével, nem. A különböző gabonamagvak vetésmennyiségét nem lehet szabályozni, de úgy szór a gép, hogy az mindig megfelelő. Búzából, rozsból, árpából a kézi vetés magszükségletének felét szórja ki,

99 vagyis 9 berlini mérőt 1 Morgenre. Ez a gép mindenfajta talajra alkalmas, könnyen szállítható ki a mezőre, mert rázkódásra nem érzékeny, így rá lehet bízni a munkásokra. A vetőgép állványát a lókapához is lehet használni, amikoris a magláda leemelése után a vetőcsoroszlyák helyére a célnak megfelelő kapákat vagy kultivátor fogakat lehet szerelni."

100 A Thaer-féle vetőgép hatsoros volt, magas (4 láb, 3 hüvelyk) járókerekein könnyen járt, munkaszélessége 5 láb és 3 hüvelyk. „Gyakorlott ember — írta Thaer — és keskeny járású ló kétszer olyan gyors munkát végez ezzel a géppel, mint a kézi vető ember. Gyakorlatlan emberekkel ezzel a géppel Möglinben 12 Morgent vetettünk be naponta."

101 Thaer vetőgépé1)7 W. Simons i. m. 53. 98 Putsche: Allgemeine Encyklopädie der gesammten Land- und Hauswirtschaft. Leipzig 1830. XI. .181. 99 A. Thaer másutt tyâ magmegtakarítással számolt (H. Fritz i. m. 333.); bizonyára az utóbbi számítás adja az átlagot. 100 A. Thaer: Beschreibung

... 3. f. 101 12 Morgen = 3,1 ha.