Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)

I. A vetőgép működési elveinek és első típusainak kialakulása

ben valamivel több volt a vasalkatrész, mint kora hasonló szerkezeteiben, emiatt az ára is kissé magasabb volt. További újítása volt Thaernek, hogy a cserélhető korongos vetőszerkezet Ducket-féle keféi helyett kipróbálta és jónak találta összehajtogatott bőrből vagy rugalmas gyantából készült kefék alkalmazását. Thaer az Annalen des Ackerbaues c. havonta megjelenő folyóiratában 1805-ben leírta a birtokán folytatott talajművelési módokat, eszközöket, s annak a reményének adott kifejezést, hogy az újfajta Small-ekék mellett a sor vetőgépek is hamarosan elterjednek, és 6 éven belül már az ő birtokán is csak géppel vetett, sorosan művelt vetemények lesznek.

102 Ebben az időben már több mint félszázados múltja volt a szórt és soros vetés összehasonlító kísérleteinek, elsősorban a sorművelés szülőföldjén, Angliában, ahol különböző országos és regionális mezőgazdasági társaságok díjakat tűztek ki a sorművelés körül állandóan zajló vitákban felmerült egyes mechanikai és termeléstechnikai kérdések megoldására. Az angol szakirodalom bővelkedik a vita anyagának, a kísérletek eredményeinek, a prémium-pályázatok beszámolóinak közlésében. A diszkusszió nem állt meg az országhatároknál, hanem gyorsan terjedt Európa-szerte. A svéd tudományos akadémia kiadványaiban ugyanolyan polgárjoga volt a sorvetés kapcsán felmerült problémáknak, mint a francia, belga, német és más nyelvű szakirodalomban. A XVIII. század végének, a XIX. század elejének legjelesebb szakíróit foglalkoztatták ezek a kérdések. Többek között Mitterpacher, Hildebrand, Schwerz, Beckmann, Kolbe, Fabroni, Rössig, Busch mélyedtek el a sorművelés és gépi eszközei jelentőségének felmérésében. A gyakorlati kísérletek és szakirodalmi feldolgozások egyetértettek abban, hogy szórt vetésnél a sorvetés minden tekintetben előnyösebb, de amikor már az üzemi kalkuláció szemüvegén át kezdték vizsgálni a kérdést, akkor az elemzők egyre több hátrányát is felfedezték a sorkultúrának. A bécsi egyetemen Trautman, a mezőgazdasági tudományok professzora, már a XIX. század első éveiben ismertette a gabonaféléknek Angliában ,,nagy és általános feltűnés mellett" nagyban is bevezetett sorvető, lókapás termesztési módját, „aminek során többféle gépet találtak fel", azokkal a magvakat 9—12 hüvelyk sortávolságra vetették, a sorközöket lókapával többször és gyorsabban megművelhették, és szükség szerint exstirpatorral vagy töltögető kapákkal is megjárathatták. A professzor mérleget is készített az új művelési módról. Eszerint

103 előnyei: 1. vetőmagmegtakarítás, 2. egyenletes magelosztás és vetésmélység, 3. gyommentes, laza talaj, 4. erőteljes vegetáció, több termés, 12 W. Simons i. rn. 109. 13 L. Trautman i. m. 538.