Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)
I. A vetőgép működési elveinek és első típusainak kialakulása
művelés hívei viszont kiszámították, hogy mindezekből a költségtényezőkből egy acre földre mindössze 1 shilling és 6 pence költségtöbblet származik, s a termelési módszer egyébkénti haszna mellett ez nem jelentékeny. Egy gazdasági év összes munkanapjait véve a számítás alapjául, valóban nem sok a munkaigény többlet, csakhogy ez a többlet emberben, állati erőben néhány, a mezőgazda számára amúgyis nehéz hónapra torlódik össze, és felborítja a gazdaság munkaerő-gazdálkodását. Német kísérletezők is megállapították, hogy kötött, agyagos talajok sorművelésre nem alkalmasak. Thaer abban foglalta össze véleményét, hogy a sorművelés a tőkével rendelkező gazdának hasznothajtó, a tőkeszegény gazdálkodó azonban tönkremehet bele. Kívánatosnak tartotta a módszer terjesztését mindenütt, ahol a megfelelően megművelt talajt biztosítani lehet, de bolondnak, eszeveszettnek minősítette a francia Carrard arra vonatkozó javaslatát, hogy minden gazdát törvényhozási úton kötelezzenek a kapás sorművelés bevezetésére. Nemcsak a sorművelés, mint módszer, hanem a hozzá használt gépek felett is évtizedes vita folyt ebben az időben több ország gazdái között. Főleg Ducket és Cooke vetőgépei körül szakadtak két táborra a sorművelés hívei, még a feltalálók hazájában, Angliában is. Sok angol gazda megmaradt a kétmenetes sor vetés mellett, a vetés váltást szélesebb keretek közt alkalmazó gazdák azonban szívesebben dolgoztak Cooke vetőgépeivel. Német szakemberek is minden szempontból megfelelő megoldásnak találták Cooke vetőgépét, úgyannyira, hogy 1822-ben kiadták annak összes rajzait és leírását, hogy bármely német kézműves elkészíthesse. Az angol rajzok és leírások után azonban az utánkészítés nemigen sikerült, holott — a kiadó szerint — fontos lett volna Németországban Cooke-sorvetőgépekkel kezdeni a nagyobb arányú kapás sorművelést, nehogy más, tökéletlen gépek eleve elijesszék attól a német gazdákat. 88 Franciaországban Dombasle gyárában is (Nancy) áttértek Cooke-féle kanalas-tárcsás szerkezetű vetőgépek gyártására. Újítottak is azon: a barázdahúzó kapák mozgását függetlenítették a gép járó mozgásától, így az egyenletes magágy-mélység biztosításának megoldásához nem kertileg megművelt földön is közelebb jutottak. A barázdahúzó kapák a vetőláda alatt, külön kis gerendelyen voltak elhelyezve, s a vezető a gerendely két ekeszarvszerű fogantyújával tudta szabályozni a kapák működését. 89 Egy vető ember, egy ló és egy ló vezető gyerek napi 3 hektárt vetett el 5—6 sorosan. Készült a gép répavetésre kétsorosán is. A vetőgépeknek a váltógazdasághoz való alkalmazása további ösztönzője volt a fejlődésnek. 1800. táján lépett be az eddigi vetőgép típusok sorába 58 Gerke: Landwirtschaftliche Erfahrungen und Ansichten. Hamburg 1822. II. 129. 83 Dombasle i. m. II. 46.
