Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)

I. A vetőgép működési elveinek és első típusainak kialakulása

Problémákat hagyott hátra Ducket vetőgépénél a vetésre kerülő mag mennyisége, a vetés mélységszabályozása. Vagyis a vetőgéppel szemben támasztott legfőbb gazdaságossági és agrotechnikai követelmények: a vetés magtakarékossága és egyenletessége megoldatlan maradt. Ha szél fújt, a magasan végződő kifolyó tölcsérek szájánál széthordta a magot. Thaer ezeken igyekezett javítani, möglini birtokán folytatott kísérletei során. Németországban elég későn kapott polgárjogot a vetés gépesítésének kérdése. A XVIII. század végefelé még gyakori jelenség volt, hogy a legtehetősebb német gazdának is rossz volt az ekéje, boronája. A századvégi enciklopédia szerint „napjainkban nagyon sokat beszélnek a vetőgépekről, újfajta ekékről és hasonlókról. Vége-hossza nincs a sok írásnak. Ám a sok és nyomatékos ajánlással javasolt vetőgépek a paraszt számára túl bölcsek és túl művesek, drágák s ahol egy ideig szokásban voltak is, ma ott is kimentek a divatból. Ügyes ekékkel, boronákkal többre megyünk, mint az angol, francia, svéd, német stb. feltalálók minden vetőgépével. Ezért nem kell törődni a vetőgépekkel, éppen elég javítanivaló van az ekéken, szekereken, egyéb szerszámokon."

73 1 7 7 5-ben Beckmann is arra a megállapításra jutott, hogy „eddig nincs olyan vetőgép, vetőeke, mely általános tetszést tudott volna magának biztosítani".

74 Wiegand magyarra is lefordított véleménye az volt, hogy „azokat a magvető Machinákat, a mellyekkel az Anglusok és Hollandusok élnek, még eddig tellyességgel nem javaihatom . .. Tudni való dolog pedig, hogy kik az illyen Mesterséges Machinákkal vagy Eszközökkel élnek, azt inkább tsak tsupa Újság kívánásából és magok gyönyörködtetésére teszik, mint valami valóságos haszonért."

75 Németországban a XVIII. század végén még ritka volt a vetőgép. „A vetés Németországban emberemlékezet óta kézzel történik — írta a századvégi szerző —, Angliában és Svédországban 20 és még több éve használnak erre a célra egy gépet, ami 2 év óta Ilfeldben is .. . és több év óta a braunschweigi választófejedelemség több apátsági birtokán be van vezetve; ez a gép új találmány."

76 A kor tekintélyes német lexikona sem sok szót vesztegetett a vetőgépekre. Megállapította, hogy a XVIII. században sok ilyenfajta gépet kitaláltak, de egyik sem nyújtja a remélt előnyöket, drágák, törékenyek, nem használhatók, úgyannyira, hogy Angliában már kezdenek is feledésbe menni. Legfőbb hibaként említette a vetőgépek lassúságát: 8 ember, 2—4 pár ló alig vet annyit, mint egy jó kézivető 73 Krünitz i. m. 63. k. 688. 74 J. Beckmann: Grundsätze der deutschen Landwirtschaft. 2. Aufl. Göttingen 1775. 93. 75 J. Wiegand: Az Austriai paraszt ifjúságot a jól rendezett mezei gazdaságra oktató kézi könyvetske. Pozsony 1774. 59. 70 J. L. Günther: Handbuch der gesammten Landwirtschaft. Schnepfenthal 1795. I. 79.