Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)

I. A vetőgép működési elveinek és első típusainak kialakulása

11. Kètmenetes vetés Thaer möglini birtokán 11. Saat mit zweiteiliger Ducketscher Drillmaschine auf dem Thaers-Gut in Möglin A magláda alatt csupán a rövid magkifolyó bádogtölcsérek sorakoztak.

68 A vetőszerkezetnek a talajjal érintkező alkatrészei: vetőkapái, csoroszlyái, magvezetékei nem voltak. Ezzel Ducket a rázkódásmentességet, az egyenletesebb magelosztást szerette volna biztosítani. A vetőtengelyen fa, majd fém vetőkorongokat képezett ki, ezek mellé egy-egy csavarral, kívülről szabályozható kis keféket alkalmazott. A vetőkorongok peremébe vésett mélyedések hordták ki a magládából a magvakat, majd az álló kefék seperték bele a kifolyó tölcsérekbe. A különféle magvakhoz különféleképpen metszett korongok kellettek, tehát magváltáshoz tengely csere volt szükséges. A zabot mély, a búzát és árpát közepes, a rozsot lapos vágatú korongokkal vetették. Ezeket Thaer kísérletezte ki. A magmennyiséget némiképpen szabályozni lehetett a kefék lazább vagy szorosabb beállításával. A magláda kifolyó nyílásai tolókákkal elzárhatók voltak, így egyes vetőtölcsérek kikapcsolásával a sortávolságot is 9—12—18 hüvelykre lehetett változtatni. A vetőtaligát a kifolyó tölcsérek leszerelésével szórvavetőgépként is használták. Ebből a vetőszerkezetből fejlődtek ki a későbbi tolóhengeres vetőgépek, vagyis a mai vetőgép vetőszerkezetének működési elve a XVIII. század végefelé Ducket találmányában már jelentkezett.

69 Bálás Árpád szerint (Általános és különleges mezőgazdasági növénytermelés. Magyar-Óvár 1888. 2. kiad. I. 317. kk.) Ducket alkalmazott először barázdahúzó vetőcsöveket, „amivel a vetőlábakra szolgáltatta az eszmét". Ezzel szemben a Ducket-vetőgépet az egészen rövid, földet nem érő vetőcsövek jellemezték. ü

'' Sárközi K. i. m. I. 9. kk.