Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)
I. A vetőgép működési elveinek és első típusainak kialakulása
balta ezt a gépet franciaországi birtokán Ogilvy báró is, és sorművelés után félhektáronként 233 kéve gabonát takarított be, ugyanott kézi vetés után 188 kévét. 56 Általános vélemény szerint Chateauvieux vetőgépe bonyolult szerkezetű és drága volt. 13—15 Louis d'or, 200—230 akkori márka volt az ára. Hogy sokféle-fajta alkatrészből állt, azt a feltaláló maga is elismerte, de utalt arra, hogy a mozgó alkatrész aránylag nem sok. Megállapítása szerint a magmegtakarítás behozta a gép árát. Azt ajánlotta, hogy akiknek csak 10— 12 Morgen (2 J 2 —3 ha) földjük van, négy-öt szomszéd társuljon egy-egy vetőgép beszerzésére és használatára. Felhívta a plébániákat, járjanak közben a vetőgéppel bíró földbirtokosoknál olyan megállapodások megkötéséért, hogy bérvetésre adják kölcsön gépeiket környékük kisebb gazdáinak. Németországban, de ez idő tájt főleg Svédországban, gyakorlati téren volt erős a vetés gépesítése iránti érdeklődés. Svéd feltalálók (Westbeck, Thunberg, Cronstedt) kiindulva Tull sorművelő módszeréből, az ő neve alatt forgalomba került vetőgépen végeztek különböző módosításokat. Sem a német, sem a svéd kísérletekkel nem sikerült érdemlegesen jobbítani az. eredeti szerkezetet. Cronstedt jó helyen kereste a fejlesztés szükségességét: az eddig ismerteknél jobb megoldást talált a vetőkapák útján kellő mélységű magágy biztosítására, ami a vetés eredményességének egyik alapfeltétele. 1761-ben jelentést nyújtott be a svéd királyi akadémiához a Du Hamel vetőgépével folytatott kísérleteiről. A gép szerinte nehezen kezelhető, a magot minden mozdulatra szórja, embert, állatot fáraszt, teljesítménye ehhez képest kevés. Chateauvieux vetőgépét sem tartotta szélesebb körű bevezetésre alkalmasnak. 1765-ben saját találmányú 5 soros vetőgépének leírását és rajzait nyújtotta be az akadémiához. Négy évi kísérlet átlagosan 25% magmegtakarítást és 30% terméstöbbletet eredményezett. A majdnem teljesen fából készült gép kissé nehézkes volt. A svéd kir. akadémia közleményeinek 1764. évi kötete foglalkozott Westbeck és Thunberg vetőgép-kísérleteivel, és megállapította, hogy bármilyen előnyösnek látszik is a géppel való vetés, a vetőgépek bonyolult szerkezetűek és drágák a kisebb birtokos számára, azonfelül nagy hátrányuk, hogy nedves, talajon nem használhatók. 57 Jellemző a vetőgép újítások iránti érdeklődésre, hogy voltak, akik már az ötleteket is pénzért árusították. A Hannoversches Magazin 1762-ben leírt egy új szántóvető gépet, 58 amely olyan egyszerű, hogy egy parasztfiú,, aki bognárnál vagy asztalosnál dolgozott, meg tudta csinálni. Olcsó volt, mert vas alig kellett hozzá, csak fa. Vonóállat sem kellett, mert a szerke50 H. Fritz i. m. 332. 57 H. Fritz i. m. 332—33. 58 Hannoversches Magazin 1762. 539. és 1763. 73.
