Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)

I. A vetőgép működési elveinek és első típusainak kialakulása

A háromrekeszes fa vetőhenger, három kifolyó nyílással, a járókerék vastengelyén szilárdan feküdt, és menetközben ráfordult a kifolyó garatokra. Megtöltése a rekeszek felemelhető fedelén át történt. A vetőszerkezet hajtása áttételes volt a járókerékről, annak tengelyén megerősített, hornyolt szíj- vagy kötéltárcsa segítségével. A maghullató tölcsér nyílásait az áttétel mozgása annyiszor nyitotta, ahányszor a forgó dob bordái egy fapecket megemeltek. A kifolyó tölcsérekből a mag az üregesen kiképzett, egy láb hosszú, vasalt élű fakapákon át hullott az általuk húzott barázdákba. A három vetőkapa közül a középsőt kissé hátrább állították, hogy az eltömődést megakadályozzák. Du Hamel ötlete volt a magládának leforgatás útján történő ürítése. Hátul kézzel megemelték a gépet, kézzel 2—3 ízben megforgatták a kereket, mire a vetőhengerből a gép alá hullott a mag. A tábla végén, forduláskor az egyebekben nem nehéz vetőgépet -— nehogy feleslegesen hullassa a magot — meg kellett emelni és úgy vinni, míg a ló belépett a következő barázdába. A gép csak simára művelt, sík fekvésű táblákon működött megfelelően. Ezen és az eddig ismert vetőgépeken vasalkatrész nagyon kevés volt, egykorú leírásaik gyakran kiemelik, hogy az esetleges vasrészeket is szükség esetén fával lehet pótolni. Du Hamel írta vetőműve ismertetésében, hogy leírásában azért nem időzik a kevésbé jelentékeny részleteknél, mert amúgyis mindenki saját elgondolása szerint javítgat a szerkezeteken. Sokat foglalkoztatta Du Hamelt a különféle nagyságú magvak vetésének kérdése. Ezt úgy próbálta megoldani, hogy készített egy kör alakú rézlapot, rajta mindenfajta magvaknak megfelelő áteresztő lyukakkal, amelyek bádoglemezzel elzárhatók voltak úgy, hogy csak az éppen szük7. Du Hamel háromsoros vetőgépe 7, Dreireihige Sämaschine von Du Hamel.