Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)

IV. A vetőgép a kapitalizálódó mezőgazdaságban

zeti önérzetnek mesterségesen duzzasztott komplexuma mögött — természetesen kora ideológiájának értékrendjében — a kapcsolatot a gazdasági és társadalmi erők között. „Mezőgazdasági állapotainkban — írta

120 — aránylag rövid idő alatt oly gyökeres változások állottak be, melyek a termelési tényezők harmonikus együttműködését alapjában megrendítették. Újabban a nemzetközi forgalmi eszközök rohamos szaporodása következtében a világverseny lényében forgatta fel az összes megszokott üzletvitelt. Számos existencia tönkre ment, számos gazda jóléte alapjában meg van rendülve. Sok helyen az eladósodott földbirtokos csak névleg tulajdonosa a földjének, míg tulajdonképpen a jelzáloghitelezőnek rosszul fizetett munkása . . . Azon válság, melyben a mezőgazdaság . . . sínylődik, kifejezésre jut nálunk a tiszta jövedelem csökkenésében, a földbirtok eladósodása s ezzel kapcsolatos birtokváltozásokban, a gazdasági munkásoknak a nagy ipari központokba való özönlésében, a tömeges kivándorlásban s újabban szociális zendülésekben." Rodiczky elemzéséből kitűnik, hogy bár a tőkés termelés rendszere még csak kiépülőben volt a magyar mezőgazdaságban, máris jelentkeztek ellentmondásai. A pár éve még minden baj ellen orvosságként sürgetett hitelszervezet fojtogatni kezdte a kapitalizálódó nagybirtokot. Másfelől mozgásba jött a paraszttársadalom. Békés volt egyik főfészke a mozgalmaknak, amelyekről triviális élcelődéssel emlékezett meg az OMGE-lap cikkírója, amikor vázolva a szegényparasztság és a földbirtokosság szembenállásának az alacsony munkabérekben rejlő hátterét, hozzáfűzte: „Ehhez jött egy kis szocialista izgatás is, a melyekre az olajcseppeket Mannlicherekből potyogtatták a békétlenkedő békésiekre s ez, meg a napszámok ösmeretes hirtelen országos emelkedése ismét csendet és rendet teremtett a vármegyében."

127 Ebben az évben 71 039 elnyomorodott paraszt vándorolt ki a Monarchiából, legnagyobbrészt Magyarországról, az Egyesült Államokba. 1892-ben ez a szám 80 165 főre, a következő évtized folyamán kétannyira emelkedett.

128 Az alföldi tanyavilág gazdag parasztjai kevésbé a korral való haladás szellemében, mint inkább a munkaerőpiac kényszere következtében tértek rá a gépek fokozott alkalmazására, főleg a nagy munkaigénnyel fellépő növényápolás, betakarítás, szemnyerés gépesítésére. Egyidejűleg az ezzel járó kiadásokból, valamint a mezőgazdasági dekonjunktúrából eredő haszonkiesés némi ellensúlyozásául igyekeztek a vetésnek termelékenyebb és gazdaságosabb gépi módját bevezetni gazdaságaikban. Hiányzott azonban a gépi művelés eredményességének előfeltétele, az agrotechnikai felkészültség és hajlandóság. Erről tanúskodik a kor szaksajtójában közölt plasz126 Rodiczky J.: Mezőgazdaságunk néhány életfeltétele. K 1894. II. 1106. 127 GL 1891. nov. 29. 125 GM 1893. júl. 9. és 1905. dec. 28.