Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)

IV. A vetőgép a kapitalizálódó mezőgazdaságban

46. Unicum Drill kanalas sorvetőgép a Melichar-gyárból 46. Unicum Drill Löffelsämaschine der Fabrik Melichar Az alföldi tanyavilágban a válság áldozatául esett kisgazdaságokból összeálló nagyparaszti birtokon a vetőgép elterjedése Békésben volt a legszélesebb, ahol „a gazdag kisbirtokos nép halad a korral, majdnem mindegyiküknek van vetőgépe s oly községben, mint Mezőberény, a kisbirtoknak kezén 38 cséplőgép garnitúra van".

123 1896-ban Békés megyében mintegy 500 gőzcséplőgép működött, „kézzel csak éppen a néhány holdnyi földdel bíró gazdák vetnek".

124 Ha ezek az adatok túlzottaknak látszanak is a békési gépsűrűséget illetően, az 1895. évi statisztikai összeírás adataiból kiviláglik, hogy a megye 50—100 holdas, akkor „kisgazdának" nevezett gazdag parasztjainak felerészben volt saját vetőgépük,

125 és abban az időben ez jelentős foka volt a vetés gépesítettségének. Ilyenformán volt a Csanád megyei Makón is. Az OMGE megyei szervezete a 60-as évek óta gyakorta rendezett kiállításoknak, cséplő- és vetőgépversenyeknek tulajdonította — hivatalosan legalábbis — a Békés megyei, akkor tekintélyesnek minősülő gépsűrűséget. Pedig akkor azt már az agrártársadalom mélyén megmozdult erők is befolyásolták. Rodiczky Jenő, a múlt század második felének mezőgazdasági polihisztora, helyzetjelentésében már a millennium évtizedében megtalálta a nem123 Gazdasági képek Békés vármegyéből. GL 1891. nov. 29. 12

'* Gazdasági Egyesületek Monográfiái. 228. 125 Sándor Pál i. m. 251.