Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)

I. A vetőgép működési elveinek és első típusainak kialakulása

s azt de Camargo spanyol királyi tanácsosnak dedikálta,

27 aki elejétől figyelemmel kísérte a kísérleteket. Ennek révén jutott el a többfelé bemutatott találmány végül Spanyolországba is, ahol kontroll parcellákon ellen-r őrzött kísérletek eredményeként kapta meg Locatello a gyártási és eladási engedélyt minden spanyol uralom alatt álló területre. A leírások „műeke" (Kunstpflug) néven emlékeznek meg a vetőgépről, amely Sembrador néven került forgalomba. Gróf Sandwich angol követ Spanyolországból vitte el hazájába a Sembrador egy példányát 1669-ben, s az ott az Agricultural Society pártfogásával használatba is került, és kiindulási pontja lett a vetőgépfejlődés első európai periódusának. Angliában is feljegyeztek olyan eredményt, hogy a Locatello gépével vetett gabona szemenként nem a kézi vetés után szokásos 4—5-szörös, hanem 60-szoros termést adott, s ha ez nem is lehetett általános, a különböző vidékeken végzett összehasonlító kísérletek abban egyetértettek, hogy jelentékeny vetőmag megtakarítás mellett a géppel történt vetés megkétszerezte, megháromszorozta az eddigi termésátlagokat.

28 Amikor közel száz év múlva, 1761. július 9-én báró Ogilvy, a párizsi mezőgazdasági társaság tagja, felolvasást tartott a társaságban a vetőgépekről,

29 közölte azt is, hogy a Sembrador a gyakorlatban hosszú ideje bevált, és Spanyolország egyes vidékein használatban van. Locatello találmánya, amelyen idők folyamán különböző változtatások történtek, gyakran foglalkoztatta a szakirodalom művelőit. Magyarországon Mitterpacher szentelt figyelmet neki,

30 anélkül, hogy egyértelműen állást foglalt volna a vetőgép hasznos volta mellett. így írt a Sembradórról és annak utódairól: „Én, habár a vetőszerkezet feltalálóinak nem szeretnék véleményem nyilvánításával kárt okozni, mégsem venném lelkemre annak kijelentését, hogy belőle biztos haszna származik a földművelésnek, tekintettel arra, hogy különös ügyességgel sok alkatrészből szerkesztették össze, de aligha lehetséges, hogy munka közben az valamennyi működjék."

31 27 Locatello kiadványának címe: „Leírása egy eszköznek, mellyel búza, rozs, árpa és minden egyéb gabona vagy mezei termény gyorsan, egyenlő elosztásban és mélységben nagy haszonnal elvethető, emellett a vetőmag 2

/

3-a megtakarítható, a termés pedig többre és jobbra változtatható. Feltalálta Locatello József mezei gazda Karinthiában." (Erdélyi Károly: A sorbavetés történetéhez. Gyakorlati Mezőgazda 1872. 70.) A cím pontos részletezése az okoknak, amelyek az embert a vetés gépesítésére ösztönözték. 23 W. Hamm i. m. 591. kk. (A vetőmagra és termésre vonatkozó számadatok különböző forrásokban, különbözőképpen fordulnak elő. Krünitz szerint 60-szoros volt a termés, 4

/

5 ~rész a vetőmag megtakarítás. Beckmann a kézi vetés 12—15-szörösére teszi a termést gépi vetés után és ugyancsak 75-re a magmegtakarítást. H. Fritz a spanyolországi kísérleti vetés eredményeit idézi Evelyn után, eszerint a kézi és gépi vetés termésaránya 5 :8, a magmegtakarítás Vs rész. A mai szerzők közül Sárközi K. 60%osnak írja a Sembrador-korszak átlagos terméstöbbletét. 29 Krünitz i. m. 129. k. 489. 30 L. Mitterpacher: Elements rei rusticae. Budae 1774—84. I. 367. 31 h. Mitterpacher: Entwurf der ökonomischen Kenntnisse. Wien 1773. 14.