Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)
IV. A vetőgép a kapitalizálódó mezőgazdaságban
gyártották a kanalas vetőgépeket, az angol gyártmányokat jellemző nehéz, de jó kivitelben. A francia gépgyárak jóformán semmi utánzásra érdemeset nem produkáltak. Németországban ugyan fejlődésben volt a vetőgépgyártás, de termékeit külföldön nem mindenütt kedvelték a gyakran túl bonyolított szerkezeti megoldások miatt, amelyek megállhatták helyüket a német gazdaságoknak általában jól megművelt földjein, de nem feleltek meg a talaj előkészítés magyarországi körülményei között. Azért is idegenkedtek nálunk a német vetőgépektől, mert hátsó kormányzásuk, azzal együtt járó kisebb munkaszélességük miatt nemcsak szokatlanok és kevésbé termelékenyek voltak, hanem alacsony járókerekeikkel az itteni darabosabb talajművelés miatt vetőcsoroszlyáik könnyen megakadtak a szántásban. Különben sem aratott tetszést Magyarországon a német vetőgépeknek ,,néha durva és nem elegáns kivitele", szemben a magyar és más gyárak gépeinek gondos külalakjával. A philadelphiai kiállítás után hamarosan több európai gyár tűzte ki célul az amerikai mintájú vetőelemek bevezetését olyan módosításokkal, hogy azokból európai igényeknek is megfelelő, tehát univerzális vetőgépeket lehessen építeni. Thallmayer nem pártfogolta ezt a törekvést. Szerinte nem helyes ,,egy vetőtengellyel kierőszakolni akarni azt, amire a dolog természeténél fogva három kell; egy kicsit ez túlmegy azon, amit egyáltalában el lehet érni". A vetőgépgyárak azonban egymással versengve újították, módosították az amerikai vetőelemeket az európai kívánságokhoz. E téren rövidesen olyan típus-túltermelés állt be, hogy a szakember sem könnyen igazodott el benne. Amikor ,,lassan lomtárba kerülnek a Garrett-féle kanalas rendszerű vetőgépek", és sokan már a merítőkorongosokat is oda szánják, mert divatba jöttek az amerikai vályús kerekes vetőszerkezetek, akkor gyakori a magyar szaksajtó gépészeti rovataiban az efajta kérdés-felelet: „Melyik jobb? erre még nem tudunk ma választ adni." 69 Sporzon 1895-ben megjelent könyvében nem restellette bevallani, hogy már annyiféle vetőgép van, hogy nem lehet áttekinteni. „Valahány gyáros van, majdnem mindegyik más és más szerkezetű vetőgépet készít." 70 Thallmayer kissé bizalmatlan volt az egymást túllicitáló újításokkal szemben. 1896-ban ezt írta a Mezőgazdasági Szemlében: „Bármiképpen hányjuk-vetjük is a dolgot, meggondolva, hogy hol mákszem-, hol borsónagyságú magok vetendők a géppel, majd sűrűn, majd ritkán, érvelésünk mindig oda lyukad ki, hogy viszonyaink közé mégis csak a kiváltható vető- és fogaskerekekkel bíró gépek illenek be leginkább, mert vetőkészülékük is kevésbé bonyolult, mint azon vető gépeké, melyeknél a magszórás mennyisége a vetőtengely eltolása által szabályoztatik." 71 Thallmayer figyelmét a vetőgép részlet» Sack Rudolf két új vetőgépe. GL 1896. febr. 23. 70 Sporzon P. i. m. 3. 71 Thallmayer V.: A vetőgépekről. MSZ 1896. VIII. 342.
